Idézetek a művészetről
Az igazi művészt nem kötik gúzsba a meglévő szabályok, ő nem vesz át egy megmerevedett sémát, hanem önmagából alakít ki egy új világot, s ennek felállítja sajátos törvényeit.
Látnunk kell, hogy a művészetben nem az iskola, nem a gyakorlat, nem a technika, nem az eltanulható módszer a fontos, hanem kizárólag az egyéniség. Egyedül ez képes arra, hogy újat, mást, az eddigiektől eltérőt alakítson.
Diplomácia nélkül a művészet sem boldogul.
A szereplőválogatás a filmgyártás kilencven százaléka. Olyan, mint az alkímia, ki kell totózni, hogy a szereplők minél jobban összeilljenek. A rendezőnek bűvészkednie kell. Filmet bárki tud csinálni. A lényeg az előkészületekben van.
A krónikás éhínségek, lázadások tüköre, a fejedelem dolgának jegyzője. Kerek a tükre, mindent lát benne és mégis csak azt, ami a tükörlap fényes széléig odafér. Húzzon aranyanként fizetést és olvassák sokan, sokáig, tetteivel hogyan ragyogja túl a fejedelem népét, népe a népeket. Csak ez a fény világít.
A művészet ugyanolyan szükséglete szellemünknek és jellemünknek, mint a testnek a kenyér, léleknek a szerelem.
A kultúra nem ment meg semmit és senkit, nem is igazol, de emberi alkotás: az ember önmagát vetíti belé, magára ismer benne; csak ebben a kritikus tükörben látja meg tulajdon képét.
Egyazon ihlet alakította ki Isten műveit s a nagy emberi alkotásokat; ugyanaz a szivárvány szikrázott a vízesés habjain, bujkált Flaubert sorai között s villant meg Rembrandt fény árnyékain: a Szellem.
Az élethez, akárcsak az alkotáshoz, a krízis is hozzátartozik.
A kirakatrendezés művészete még gyerekcipőben jár, öregem - kimondottan gyerekcipőben. Az egész csupa egyensúly és merevség, mint valami vacak egyiptomi festmény. Semmi életöröm, kimondottan semmi életöröm! Konvencionális az egész. Egy kirakatnak meg kell fognia az embereket, nyakon kell ragadnia őket, mikor elmennek előtte. Hiszen ez az egyetlen célja. Nyakon ragadni!
A színész művészete abból áll, hogy megakadályozza a közönséget az ásításban.
Ha fellobban bennetek az energia egyetlen apró szikrája, az egész világot megtölthetitek tánccal, zenével és énekkel.
A tökéletességen megpihenni örök vágya annak, aki kiválóságra törekszik; és a Semmi vajon nem változata-e a Tökéletesnek?
Majd minden művésztermészetnek veleszületett hajlama van rá, hogy igazat adjon a szépséget teremtő igazságtalanságnak, és hogy az arisztokratikus kiváltságok pártolásával és hódolatával erősítse azt.
A szobor már eleve ott rejlik ebben a kőtömbben; a szobrot soha nem kell "elkészíteni". Valahogy le kell választani róla a felesleges kőmennyiséget, és akkor majd megnyilvánítja önmagát. A szobrokat nem elkészítik; a szobrokat felfedezik, és e felfedezés során kerül napvilágra az alkotás.
Facebook
Pinterest