Idézetek a művészetről
Én egy elvetélt művész vagyok, aki tele van hóbortos ötletekkel és fellengzős igényekkel, és talán a boldogság képességével is, de nincs meghatározott eszköze mindennek a kifejezésére.
A művészet alkotásai különbözők, de a művészi hatás lényege: az egység.
A művészet díszíti fel börtönünk falát és tart meg minket némának és közömbösnek.
A képei azt fejezik ki, amit mindenki érez: hogy a szenvedésben egyedül vagyunk.
Minden szép művészember lelkiismeretét sok nő terheli, s ahhoz, hogy mindegyikre visszaemlékezzen, túlságosan jó emlékezőtehetség kellene.
A részeg jobb szívű és okosabb a józannál. A részeg jobban szereti a zenét, mint a józan. (...) Ha a világon nem lennének részegek, a művészet nem jutna messze!
Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.
Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled.
Hall vagy lát valamit. Látása, hallása hangulatot szül lelkében. A hangulat és érzés egy pillanatig még néptelen és alaktalan, mint az egeknek kéksége. Majd élettel, alakokkal, mozgással lesz tele, mint ahogy az ég megtelik nappal, holddal, csillagokkal, sugarakkal, fellegekkel. A teremtő lélek népesíti be az eget, az érzést és a hangulatot. Megfogamzik aztán eszméje, melynek szolgálatába állanak a tünemények. S amint az eszmének szóban, hangban, színben megtalálja igaz alakját, s elénk állítja mint élőt, küzdőt, viharzót, győzőt vagy legyőzöttet: előáll a költemény, a zene, a festmény. S ha így áll elő: akkor örök élete van. Ami így áll elő, annak a lángelme az alkotója. S amit a lángelme így alkotott: az minden nemzetnek és minden kornak el nem tékozolható kincse, soha nem szűnő gyönyöre, el nem múló dicsősége.
Képzeleteden minden átszűrődik, és amit megalkotsz, az teljesen más lesz.
Minden egyes szereppel, amit eljátszol, odaadsz magadból egy darabot. Különben hazudnál.
A zene a művészet legtökéletesebb típusa. A zene sohasem fedi fel legvégső titkát. Így értjük meg a korlátozás értékét a művészetben. A szobrász könnyen lemond a színről, a festő a való méretről. Ezzel a lemondással elkerülhetik a valóságnak nagyon is érthető visszaadását, a csupasz utánzást és a gondolatoknak túlságosan érthető, értelemhez szóló ábrázolását. Éppen tökéletlensége által éri el a művészet a tökéletes szépséget.
A művészet örök, az élet rövid, s a tapasztalat csalékony.
Műegyetemre jártam. Az igazira nem vettek fel. Így lettem művész. (Ami rosszabb, mint az igazi.)
A művészetben nem szégyen a meztelenség. Vannak szobrok és festmények, a leghíresebbek a világon, mindenféle régi isteneket és istennőket ábrázolnak, és azok is meztelenek. Éppen azért festettek annyi istennőt a régi festők, mert az emberi test szépségét akarták ábrázolni, és akkor még csak így lehetett, de most már nem kell ürügyet keresniük.
Facebook
Pinterest