Idézetek a művészetről
Nem a tárgy, az ember a cél.
A vérkeverék rendkívüli lehetőségeket és rendkívüli veszélyeket rejtett magában. Az eredmény ez: egy polgár aki eltévedt a művészetben, egy bohém, akit honvágy gyötör a jó gyerekszoba után, egy művész, kinek rossz a lelkiismerete.
Valamilyen szinten bárki, aki elég indíttatást érez, hogy alkosson és ne elvegyen, tiszteletet érdemel.
Van köztünk hány, akik az Eszményt el sem érik: Átkos szobrász-csapat, balsorssal bélyeges, Kik, míg nagy homlokod s kebled vésik, jeges titkú, zord Capitol! meddőn csak azt remélik, Hogy nékik a Halál új napként gyúl ki majd, S fényében bús agyuk virága még kihajt!
Mely az időt tuléli, halhatatlan; Él az ecsetben, hangban és a dalban. Halandó ember csak a föld pora; De a müvészet meg nem hal soha!
A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség, melyből végtelen erő keletkezik.
Az álmok mindig előttünk szaladnak, hogy utolérjük őket, ám megéljük a pillanatot is. Ez az igazi művészet.
A művészi élvezet teljességét a szív örömével összekötni, ez volt mindig legfőbb életideálom, s e kettőnek egyesítése a legbiztosabb eszközöm is, mellyel mindkettőt teljességre vihetem.
A képzelet a művészetben abban áll, hogy a művész megtalálja egy létező dolog legtökéletesebb kifejezését.
Az a művész, aki nem pusztán a saját gyönyörűségére alkot, nem tekinthető művésznek.
Tiéd a vérem, nagy komoly müvészet, gyászos gyönyör, örömtelen öröm! Csóvát vetek az otthonomba érted, s a kedvesem, a szentet megölöm.
Művészetből nem lehet megélni. A művészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet. A művészet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki, a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekeljünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett! Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalomban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit.
A kritikusok szerint az ember nem lehet komoly művész úgy, hogy közben műszaki képzettséggel is rendelkezik.
A fájdalom vagy szomorúság a legjobb kezdőpontja a művészi kifejezésnek.
Azokat a dolgokat szeretem, amik egyszerre szomorúak, humorosak és rémisztőek.