Idézetek a művészetről
Agyból gyönyörű képet lehet festeni, de ennek gyönyörűségét én még nem biztos, hogy átérzem.
Azt várják tőlem, hogy megmondjam, mi a művészet? Ha tudnám, akkor se árulnám el.
A művészetnek nem célja, hanem oka van.
Nem kell megismételni a gyönyörű ötleteket, mert elkopnak, elveszítik varázsukat.
Egy műalkotás értelmezése legalább annyira vallhat a mű értelmezőjéről, mint magáról az alkotójáról.
A papírlapra húzott bármilyen vonal, az anyagból mintázott legegyszerűbb forma is olyan, mint a vízbe dobott kavics. Felbolygatja a nyugalmat, mozgósítja a teret.
Ne azt fessük, amit látni vélünk, hanem amit valóban látunk is.
Az igazi művész újra és újra megteremti önmagát, miközben egyre magasabb szintre jut, és egyre megvilágosodottabbá válik. Meghaladja önmagát és összhangba kerül az Univerzummal, átgondol, megbékél, megszabadítja az elméjét, megvilágosodik, gyógyít és inspirál, magasabb szintre emelkedik, és minél magasabbra kerül, annál összeszedettebbnek kell lennie.
Az átlagfestő azért fest, hogy éljen, a kiváló festő azért él, hogy fessen.
Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.
Minden művészet haszontalan. Nem a művészet utánozza az életet, hanem az élet a művészetet.
Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz.
A remekmű az, ami egy halálraítéltet sem zavarna a cellájában.
A művészet nem tűr vitát és okoskodást.