Sylvie Matton
francia színész és írónő
Nem a halál fáj, hanem a szeretet.
A tűz az ördög mérge, amit a földre vetett.
A gyűjtő olyan vásárló, aki ajándékot fogad el egy művésztől.
Egy művész nem csak azoknak dolgozik, akik vele egy időben élnek; a hatása sokkal tovább tart, mint kis élete a nagy Földön, és munkája sokkal többet ér, mint amennyit egy pénzeszsák valaha is összeharácsolhat.
Az idő eltörli a dicsőséget, de az emlékeket és a sértéseket sohasem.
Vannak olyan emberek, akik mindig azt mondják, amit gondolnak, még ha senki nem is kérdezte őket.
Ebben a csöndben, Saskia csöndjében éltél a műtermedben nap nap után, vele éltél ebben a csendben. Beszéltél hozzá és életben maradtál. Csókoltad az ajkát, amit te festettél a vászonra, a nagy piros bársonykalap alá. Hogy ne haljon meg soha, hogy soha többé ne haljon meg. Hét évvel a halála után Saskia még veled élt. Ott élt a szemed előtt.