Idézetek a kihűlt szerelemről
Mindkét félnek meg kell értenie, hogy a szerelem már elmúlt ugyan, mégsem kell gyűlölnötök egymást, mert nem ti pusztítottátok el azt. Nem is ti teremtettétek ezt a szerelmet, az csak feltámadt, mint a nyári szellő, ti pedig élveztétek a szerelem pillanatait; és segítsetek egymásnak kimászni ebből a gödörből.
Semmi sem történt mégis elmerült minden ami mi voltunk.
Megdöbbentő, milyen hamar elmúlik a bizalmasság egy kapcsolatból, milyen hamar lesz két emberből újra idegen.
Szerettük egymást. Te is egy mást, én is egy mást - kerestük egymásban.
Szerettem Henriket a magam gyerekes és szertelen módján. De nem tudtam róla semmit. Sem róla, sem magamról. Két év alatt... két rövid év alatt eltékozoltuk a szeretettartalékainkat.
Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem. Úgy látszik, tényleg igaz, nekem is ez lett a végzetem. Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte, Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre.
Én meghalok, ha már nem szeretlek. Ne félj, nem úgy igazából, csak egy kicsit. Csak egy kicsit, de nagyon. Akkor már semminek nem lesz értelme. Akkor már csak a napot fogom látni, a fényét nem. Csak a fákat, a levelüket nem.
Menj, ha menni muszáj! Jobb lesz így ezután. A néma csend ölel át, Túl hosszú volt ez a tánc.
A szerelem eltűnése nem jár feltétlenül együtt a csalódás élményével, jelenthet szabadságot, elfogulatlanságot, derűt és nyitottságot az új tapasztalatok iránt.
Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál, Aki benne vár engem, az nem te vagy most már. Neked adtam a szívem, de te eldobtál magadtól, Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól.
Megélni nehezebb, mint beszélni róla, Elfogynak a kedves szavak, ha itt az óra. Nincs mosoly, csak harag, Egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben benn ragad. Ha elhagy a szeretet, sohse nem gyógyul be a seb.
HA VAN szerelem, és van, megjelenik szegénynél, gazdagnál. Nagy ünnep, semmihez nem hasonlítható, gyönyörű tűzijáték. Majd e szédítő csoda, hosszabb-rövidebb varázslat után, aláhull, eltűnik a sötétben.
Amikor elfogynak a szavak (...), amikor túl vagyunk a nehézségeken, a habozáson és a végtelen várakozáson, amikor a dolog a végéhez ér, először a kezdetekhez tér vissza az ember.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Be nem váltott szép ígéreteim húzzák már le a zsebem, aranypénz helyett. Üresen kongó reggelek. Ki volt, ki nincs, sosem lesz többé már, fázom, kitakarsz, nem vigyáztál rám. Ezer arcodból egyet mutattál, Vagy egyet sem? Itt szinte egyre megy. Dobtam aranyzsinórt, nem kaptad el... Az "örökké" a földre leesett.
Minden tűznek megvan a maga kioltója.
Facebook
Pinterest