Idézetek a kihűlt szerelemről
Amikor nem vesszük figyelembe a két nem közötti különbségeket, tulajdonképp nem hagyunk időt arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást. (...) Ilyenkor a szerelem a lehető legjobb szándék mellett is haldokolni kezd. Valahogy egyre több gond árnyékolja be kapcsolatunkat. Az elfojtott düh hol itt, hol ott tör ki. Próbálkozásaink, hogy megbeszéljük a dolgokat, sorra kudarcba fulladnak. Nő a bizalmatlanság. A végeredmény pedig az elutasítás, a másik elnyomása. A szerelem varázsa odalett.
Noha már nem tudod a másikat szeretni, a másiktól jól megszokott figyelemenergiára szükséged van. S mivel ezt már szép szóval nem tudod elérni, marad a csúnya. Az örök hűség esküjének árnyékában mindent megteszel, hogy a fájdalom, a düh és a szenvedés által energiát nyerj tőle. Iszonyatos ravaszsággal kínzod a másikat, s csak azért, hogy az egód kielégüljön, hogy megkapja a maga kis figyelemmorzsáit. Ha nincs szerelem, legalább legyen gyűlölet.
Mindennek eljön az ideje ideje jött a feledésnek új érzésnek lettem a helye vágyak - hol sietnek hol késnek elveszett szavaim ne keresd napot tetőz be minden est és új napot kezd a reggel ami volt - szép - ne feledd el szél és rigó hussan a lombból valami szép és könnyű (mulandó) a fájdalomból.
Mit ér a szív, ha elkorhadt belül, ha szenvedélytől többé nem hevül? Mit ér napod egyetlen perce is, ha a szerelem lopva elkerül?
Te is elmégy mellettem, Én is elmegyek melletted, És visszafordulni nincs idő. Ki ne mondd, hogy szerettél! Én is úgy hallgatom el, Mintha szégyen volna, hogy valahol, Valamikor, valakit szerettem.
Egyre hidegebb van és én kétségbeesve ütöm egymáshoz a kőszíveket.
Szerelem. Olyan, mint egy mulandó láng. És amikor elmúlik, örökké eltűnik.
Egyszer volt, hol nem volt c. film
Aki felismeri szívében a szerelmet, annak rohannia kell szeretni! (...) A szerelemből aztán szeretet lesz, ami sokkal hatalmasabb, mert vágytalanul tiszta! Kár, hogy az emberek ezt nem becsülik és nem maradnak együtt. Kár, hogy új vágyakat keresnek, új kielégüléseket! Kár, hogy a szeretet eljövetele helyett az új vágy kívánása jön, és elégedetlenséget, a tisztelet felszámolódását, a ragaszkodás felbomlását hozza magával! Mindezt azért, mert nekünk sohasem elég, ami van! Mindig elégedetlenek vagyunk és elzavarjuk magunk mellől a szépet, egy másik, új szépért.
Hova lett a szerelmünk? (...) Mikor lett oda? Igaz, az utóbbi időben ritkán fordult elő reklámfilmekre jellemző gyöngéd pillanat, nevetés, és nem tűztünk ki közös célokat sem. De ez már okvetlen azt jelenti, hogy vége?
Amíg az ember szerelmes, minden jó és minden szép, amit a másik csinál. Addig nem veszi észre a hibáit, fogyatékosságait. (...) Mikor aztán a szerelem lanyhul, kezdi a dolgokat észrevenni. Hogy sok minden nincs jól. Sok minden nincs úgy, ahogy kellene. Az ember először küzd ez ellen az érzés ellen, ha nem is meggyőződésből, legalábbis azért, hogy önmagát igazolja. Azután erősítgeti magában, hogy ő sem tökéletes, hogy neki is ezer fogyatékossága, hibája van. Néha el is alszik az ügy, de rendszerint felébred újra. Még erősebben. (...) És mert a szerelem közben még jobban hűl, sőt egészen el is múlik, az elégedetlenséghez jön a fontolgatás is. Majd annak a keserű ténynek a megállapítása, hogy... nem volt érdemes.
- Szeretlek! - Hol? (...) Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
A szerelemben nemcsak a csalódás képessége van meg, hanem a felejtésé is.
Szívem, mely egyre azt dobogta, Rád vár s közönyt és hallgatást kapott cserébe, számodra most is nyitva, de ne nézz be, hisz odabent nem ég a régi láng már. Ma minden apró árulásodat jól látom, s hogy hibáztunk mind a ketten, hányszor hazudtál s én hányszor tettettem, még sincsen vád és nincsen bűntudat s egyszerre értelmetlen és üres lett, ami köztünk történt, hisz nem szeretlek.
Úgy látszik, egy szerelem teljesen el tud múlni. Bár lehet, hogy csak akkor, ha jön utána egy másik szerelem.
Érjen véget a szerelem, ha már nem tiszta tett, áttetsző lobogás, mint láng vagy forrás. Ha üledéke van, mit felzavar az első olyan pillanat, amelyben már nem tudunk békésen egyesülni valami egyszerűben.
Facebook
Pinterest