Idézetek a kihűlt szerelemről
Olyanok voltunk, mint két pillangó, akik túl közel repültek a tűzhöz és elégtünk.
Akár a fájdalom, cikázott rajtam át a boldogság, ha láttalak. Akár a boldogság, úgy részegít a kín, ha most idézlek, árnyalak.
A könnycsepp megtöri a fénylő múltat, lelkem őriz, de engedlek tovább. Ma éjjel már nem akarok így gondolni rád, nem akarok várni, menj tovább.
Máig sem tanított meg az élet, hogy nem vehetsz birtokba szőröstől-bőröstől egy emberi lényt? Mikor fiatal voltam, szerettelek! Azt akartam, hogy oszd meg velem az életedet. Nem voltál hajlandó rá!
A szeretet akkor kezd épülni, amikor már látni, ki áll előttem, amikor felfedezem a másikat. Ekkor lép a szeretet a szenvedélyes szerelem helyébe.
Csak a testet ismerjük a vér zubogását az ereinkben a szív zakatoló lüktetését a karmoló körmöket a lángoló lábakat a simuló combokat és semmi mást fekszünk egymás mellett két idegen és egyre távolodunk.
Az ember még nem tudja igazán, hogy valami baja van a másikkal, amikor arra lesz figyelmes: nem néz rá, ha egymással beszélnek. Talán ez az első jel.
Tartsd az eszedben, semmi sem olyan unalmas, mint a ragaszkodás.
Hosszú ideje minduntalan csupa apró, vacak darabra esett szét élete, ha visszatekintett rá. Hosszú, végigjárt szakaszra nézett most vissza, egész házasságára, és az úgy jelent meg előtte, mint egy hosszú, sivár, megunt országút, ahol egy férfi egyedül vonszolja magát a porban súlyos terhekkel megrakva.
Alig emlékszem erre a szerelemre! - vetette oda kihívóan a szívének, nyugtalanul várva válaszát, de szíve meg sem remegett, nem dobogott hevesebben, nem emésztette a vágy, csak előtűnt ama szörnyű pillanatok emlékezete.
Nem érdekel, ha a kezeid egy kicsit hidegek, mert élek, de nincs hová mennem.
Szívében mintha lezárult volna valami. Nem volt igazán nagy érzés. Ez volt a legrosszabb benne - hogy egyáltalában nem volt igazán nagy érzés.
Elengedni valakit, akivel véget ért a szerelem, nem azt jelenti, hogy megszűnik a szeretet. Amíg szereted őt, addig fájni fog a hiánya. Ha pedig úgy váltok el, hogy még szerelemmel szereted, de ő tovább akar menni, akkor engedd el. Menjen a maga útján. És bízz benne, hogy egyszer még visszatalál hozzád.
Az emberi élet túl hosszú a szerelemhez. (...) Az egyiknek mindig túl sokáig tart. A másik pedig hoppon marad, azután csak ül, és bámul maga elé. Úgy bámul, mint aki meghibbant.
Facebook
Pinterest