Idézetek a kihűlt szerelemről
Mióta elmentél, itt hűvösebb a sajtár, a tej, a balta nyele, puffanva hull a hasított fa le s dermed fehéren, ahogy leesett.
Ne hivogass, de te jőjj el, Mikor én már nem hívhatlak, Vigy magaddal oda vissza, Ahol ábrándjaim laktak...
A szél ha hűvös éjszakákon Lehűti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe én nekem. Hiába száll agyamra mámor S virrasztok annyi éjszakát, Mindig érzem annak a csóknak Halálos, dermesztő fagyát.
Tudja, hogy már nem érdekel. Érdekel? Hiszen meggyűlöltem! De érezteti velem, hogy hozzá vagyok kötve, hozzáköt az, amit együtt követtünk el.
Lementem a lépcsőn, és közben mindenhol és mindenben az együtt töltött évek nyomait láttam. Betöltötték az egész házat, és egyáltalán nem értettem, hogyan képes szerelem és megszokás azzá a furcsa eleggyé összesűrűsödni, amit úgy hívunk: élet.
Nincsen szemed: felnézni rám! nem vagy szeretőm, sem arám. Sem testvérem, sem ellenem: egy nő, ki nem jöhetsz velem!... ...Megmértelek - és láttalak és könnyűnek találtalak!
Sosem tudtam, hogy milyen sokféle szerelem létezik, vagy hogy milyen sokféle dologra viszi rá az embert. Sosem tudtam, hogy milyen sokféleképpen lehet elbúcsúzni.
Ki tudja, hogyan, miből keletkeznek a hullámok? Jönnek, erősödnek - hatalmasak, gyönyörűségesek. Aztán kiérnek a partra, elvesztik erejüket, megsemmisülnek. Mint a szerelem.
A barátság elhidegülésének és lazulásának megvannak a maga okai; a szerelemben annak, hogy nem szeretjük egymást többé, nemigen van más oka, csak az, hogy túlságosan szerettük egymást.
Nagyon szerettem azt az embert. Ő volt az én szőke hercegem. A szél a szárnyaim alatt. Ő volt az ok, és az egyetlen ok, amiért fel akartam kelni reggelente.
De messze jársz is tőlem már. Emléked szívemben lassan megcsendesedik. Elhalkul, mint a távolodó léptek, hideg vagyok, közömbös, hó esik. A tél a szerelmemet összehúzza, fel-feldobbansz bennem, de merre vagy? nem sejtem már. Magános lettem újra, és dermedt. És dermesztek, mint a fagy.
Nem volt már számomra a házasság egyéb, mint a leves közös szürcsölése, a közös törülköző és az a rossz szokás, hogy a házastársak egyike mindig későbben vagy korábban oltja el éjszaka a villanyt, mint ahogy a másik szeretné.
A szerelem csak tőmondatokban tudja közölni magát. Mikor a szerelem magyarázkodni kezd, cáfol vagy rábeszél, már nem szerelem, hanem emberi ügylet és szomorú végzet.
Világos, hogy senkit sem fogok találni, aki csak egy kicsit is olyan tudna lenni, mint ő. De ő már megvolt, az életem egy darabja lett, nyolc teljes év, és ezt senki sem veheti el tőlem. Ez az enyém.
Azon tűnődtem, vajon van-e értelme egy kudarcba fulladt szerelemnek? Ami eltűnik, az egyenlő valamivel, ami soha nem is létezett? De most már tudom, hogy van - itt volt az értelme. Mert a szívet tépő fájdalom ellenére boldog vagyok, hogy beléd szerethettem.
Facebook
Pinterest