Idézetek a kihűlt szerelemről
Nem nagy dolog. (...) Neked igazán nem nagy. Más bálvány foglalta el a helyemet; s ha az felvidíthat és megvigasztalhat téged az eljövendő időkben úgy, ahogy én szerettem volna, akkor igazán nincs miért bánkódnom.
Hová lettek szerelmeink? Hová boldog szép napjaink... Hervadt mámor, hajunk a szélben Lopott csókok, vad álmok éjjel Mindez mivé, hova lett, Ki mondja meg...
Megvakultam, mert csak Téged látlak. Egyedül táncolok. Azért imádkozom, hogy a szíved mást érezzen. Ahogyan az ajtód felé sétálok, lehajtom a fejem, mert nem tudok a szemedbe nézni.
A szerelem (...) mindig önző célokat követ, azért hagy akkora űrt az ember lelkében, ha elszáll.
El kellett mondanom, ami a szívemet nyomta. De most, hogy elmentél, már nem tudom, jól tettem-e, hogy azt mondtam, nem vagyok biztos az irántad táplált érzelmeimben. Azt érzem, hogy ragaszkodom hozzád. Ezt az is bizonyítja, hogy ebben a pillanatban is hiányzol, de ugyanakkor... úgy érzem, mint pár, már nem működünk. (...) Ha arra gondolok, mi lenne, ha nem látnálak többet, az nagyon fáj, és bizonyos értelemben meg akarlak tartani. Fogalmazhatnánk úgy, hogy mint barátot, de ez a szó túl gyenge. Te vagy az az ember, aki a legközelebb áll hozzám a világon.
Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.
Mit mondjak leveledre? Nem ver le oly nagyon, tudatod: nem szeretsz. De tizenkét oldalon!
Amikor egy kapcsolat elindul a megkeseredés útján, a részletek eltérőek, de az érzelmek nagyjából azonosak: elárulás, csalódás, összetört álmok és halálos csend.
Nekem is volt már kapcsolatom korábbi barátnőkkel, és persze az embernek egy kicsit dolgoznia kell, ha az ember vissza akar kerülni a kegyeikbe, na meg a bugyijuk alá.
Az évek során lassan fogyni kezdett az erőm. Ami maradt belőle, az arra kellett, hogy megvédjem magam tőled. Már nem próbáltalak megérteni. Már tudtam, hogy minden egyes szó, minden mozdulat olyan, akár egy aknamező.
A szerelem ugyanis szenzációkra vár, szenzációkat követel s ezeknek az a természetük, ami a csodáknak, hogy nem tarthatnak sokáig. Ezek elmúltával pedig a szerelmes ember méltatlankodni kezd, mert azt hiszi, hogy folytonos csodákhoz van joga, az eddigiek elmúltával tehát körülnéz újabb csodák után. Ezért van az, hogy a szerelem a tartós kapcsolatoknak oly rossz előfeltétele s hogy a szerelmi házasságok oly rosszul szoktak végződni.
Miért száradt ki a folyó, miért? Gátat vontam rá, hogy enyém legyen, Ezért száradt ki a folyó, ezért.
Kétségek közt, még bírom, még fáj, Csak tudjam meg végre, Ha nem kellek már.
Hiába kedves hozzám hiába vesz virágot így még jobban fáj ami fájhat - már régen nem élem a saját életem - egyedül rossz de ketten nem lehet - mindennél rosszabb így nekem mellettem él de nem velem elnézem: idegen és nincsen nincsen kegyelem.
Ha elmúlik a szerelem hát elmúlott a szerelem és lesz belőle szeretet vagy lesz belőle gyűlölet.
Facebook
Pinterest