Idézetek a kihűlt szerelemről
Szívedet kis mécsnek véltem, mely egy légynek is örül - most érzem csak, vaksötétben, hogy lángerdő vett körül. Fázom, nincs egy langy lehellet, minden puszta, pőre, holt. Most, hogy elfogy a szerelmed, most tudom csak: mennyi volt.
- A házasságunk szilárd. - A jég is szilárd, míg meg nem hasad, és belefulladsz a jeges vízbe.
Nem az idő az, ami átlépett rajtad, észre sem vetted, hogy elveszett egy haszontalan kis apróság, ami nélkül élni nem lehet.
Most, hogy vége a házasságunknak, már tudom, mi a szerelem. Az agy átverése, a mellékvesék által kibocsátott endorfinok ravasz trükkje. A szerelem elárasztja a sejteket, amelyek az aggályokat meg a józan belátást továbbíthatnák az agyba, és belefojtja őket a biokémiai gyönyörbe. De az ember hiába tudja mindezt a szerelemről, mégsem képes neki ellenállni, mert éppúgy vonzza és csábítja, mint a hosszú alvás, ami tárt karokkal várja és hívogatja.
Gondolsz-e rám, amikor magányom nem érdekel? Gondolsz-e rám, amikor messze jársz már, s valaki másra vársz talán?
Bár közel vagyunk egymáshoz, úgy érezzük, mérföldek választanak el.
És mikor csók közben magad vagy - szerelmed véget akkor ér.
Nekem a tele Holdak, Az együtt-nézettek, Szépek lesznek, mert szépek voltak S a fogadásunk Nekem ma sem egy útált, ócska folt: Megbolondulnál, ha tudnád, Miket juttat eszembe A vándor, téli tele Hold.
Siralom a szívnek, ha heve nincsen, ha sóvárgása, gyötrő tüze nincsen. Szerelem nélkül záruló napodnál eltékozoltabb nap részedre nincsen.
A két szemed szeretett legtovább, Be furcsa szerelem. A szád már néma volt, de a szemed, az még beszélt velem.
Amikor egy szerelem véget ér, a gyenge sír, a gyakorlatias rögtön keres egy másik szerelmet, de a bölcsnek már van egy tartalékban.
Nem szóltak, egymásra sem néztek, mint a szeretetlen pároknál szokás, csak magukban gondolták el a gondolatukat.
A válás olyan tragédia, amely egy idő után már gyanúsan hasonlít a megkönnyebbülésre.
Nem hiszem, hogy az életünk arra való, hogy leéljük valaki mellett, akihez nincs kedvünk már odabújni. Boldogtalanná tesszük őt is és magunkat is.
Újabb és újabb sérelmeket forgattak ki a mélyből, régóta beforrott sebeket téptek fel, új sebeket ütöttek, és mindkettőjüknek rá kellett döbbennie a fájdalmas igazságra, hogy a házasélet harcmezején eltöltött hosszú évek alatt jóformán csak a haragjaikat terelgették ide-oda.