Idézetek a kihűlt szerelemről
Ablakok mögött, Zokogó esőben Elfolyó arcok lesnek rám Diszkréten titkolt, Rég halott szerelmek Emlékeiből élnek tán.
A szeretet tüze a szerelemben csak eszeveszett vágyakozás arra, ami kisiklik kezünkből.
Az idő, a hely a tiéd, ha kéred, csak más a szándék, de tudom, hogy érted, az erő, az ész, a hang és a kép benned éljen tovább, ha már nem leszek én.
Szemembe nézett s szivéért nyúlt, Az arcomon még most is érzem: A bús csodáknak ligetében Arcomhoz vágta a szivét, Meleg, beteg, szegény szivét.
És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az alkalom, váratlanul ért, és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni - mert megszüntetni nem szüntetheted meg -, legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen.
Remény, mit remélsz? - Semmit, soha többé. Miért? - Valami megváltoztatott. Élet, mi vagy? - Csak gyötrelem vagyok. Mit mondasz, szív? - Szeretek, mindörökké.
Büszke nyárfa, miért állsz, miért búsulsz a réten? Majd elhozza a holnap egy zacskóban a Holdat, Koronádra tűzi, veled marad, míg tűri, Aztán eldőltök végleg. Mindkettőtökben érett Vágy lesz bármi másra: az édes elmúlásra.
Véget ért egy kapcsolat, pontosabban, egy mély szerelem barátsággá szelídült.
Mély és őszinte volt szerelmünk? Nem! -: érdekes volt, semmi más. Vihar és tűzvész volt szerelmünk? Nem! -: csak rövid szórakozás.
És sokszor átkarollak csendesen, Szivdobbanásaid busan lesem És mig a tündérek körüldalolnak, Én megsiratlak, mint egy rég-halottat.
Ahogy egy színész eljátssza, Hogy belehal, ha elvadul a szerelem, S ha vége a mozinak, mindenki sír, Az álompár meg új szerepet ír. Mert ez egy vászon, ahol te is játszol, Ahol a vadnyugat éppen olajért táncol, És egy új felvonás jön majd, ha leszerepel.
És látom őt, és elveszítem őt, és szenvedek, mint egy kis napsütés a hideg vízben.
Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este, üres zsebemben álmosan cigarettát keresve. Talán mohó idegzetem falánk bozótja nyelt el? Lehet, hogy megfojtottalak a puszta két kezemmel.
A szégyenletes kimenetelű házassághoz is két személy kell. Egyedül sokkal nehezebb szétfuserálni egy duettet.
Most szerelmünkből kivált s kellemedben egy ölelés örökre szétszakadt.
Facebook
Pinterest