Idézetek a kihűlt szerelemről
Tudod mit? Nem védekezem. Nincs rád időm. Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek? Átnézek rajtad, mint a levegőn.
Valahányszor fenyegetőzött, azonnal feltétel nélkül kapituláltam. Mindent beismertem. Hibákat, amelyeket el se követtem, szándékokat, amelyek soha eszembe se jutottak. Ha rideg és kemény volt velem, könyörögtem: legyen újra jó hozzám, bocsásson meg, szeressen.
Szerettem fogságomat, mert önkéntes volt.
És fáj, nagyon fáj, hogy egykor mi történt, hogy elvesztettél s elvesztettelek. Csak magamat tudtam méltónak hozzád és hozzám méltónak csak tégedet. Ha lelkünk vissza sohse forrni tört szét, mondd, mért őrizzük frissnek sebét? Ami akkor, rég történt, tévedés volt, ami azóta, kín és büszkeség.
Társadalmunk számos tekintetben toleránsabb lett, ami növelte boldogságunkat. De rendjén való az, ha egy külső személy miatt felbomlik két szülő stabil párkapcsolata? Jobban fel kellene tudnunk ismerni, és nagyon jelentőséget kellene tulajdonítanunk a kapcsolat megromlására utaló korai figyelmeztető jeleknek.
Azok, akik a házasságot visszafordíthatatlan kötelezettségnek tekintik, több lélektani munkát végeznek, hogy döntésük elégedettségérzetet adjon, mint azok, akiknek a házassági kötelékekkel kapcsolatos hozzáállása lazább. Ennek következtében, akik a "visszafordíthatatlan" házasságban élnek, elégedettebbek, mint azok, akik "visszafordítható"-ban élnek. Amint a visszafordítható házasságokat látjuk szétmenni, azt gondolhatjuk magunkról, milyen szerencsés volt az a pár, hogy rugalmas hozzáállással rendelkezett a házassági elkötelezettség tekintetében, ami aztán nem is működött. Viszont az már nem jut eszünkbe, hogy épp a rugalmas hozzáállás volt az oka a kapcsolat meghiúsulásának!
Itt a pénzem, van elég! Csak a szerelmemet, azt ne kérd!
A legcsodálatosabb nő, akivel valaha is találkoztunk, mindig az, akivel éppen szakítottunk.
Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e?
Most nincsen más, csak a csönd van Darázsderekú felhőkből Lassú eső hull Ez a szerelem véget ért.
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörű félhang egy kottafüzetben.
Síkos a gyöngy, sebes a bánat, mielőtt elvesztettelek ó, édesem, sírok utánad.
A magad képére akartál formálni, én pedig azt hittem, elfogadod, hogy ez nem sikerülhet. Mindketten tévedtünk. Játszma játszmát követett. Mígnem kihűlt minden. Fej, szív, ágy.
Mert a világ, az egy összetört kép És a vonal, ami mentén összetörték Az kettőnk között húzódik éppen És, bár már átmentek néhányan, próbaképpen Igazából nem megy át semmi ott És abban ne reménykedj, hogy pont nekünk menni fog.
Kedvesgesd, míg élvezitek egymást, és szépen engedd el, ha távozni kíván.
Facebook
Pinterest