Jahoda Sándor
Egyre hidegebb van
és én
kétségbeesve
ütöm egymáshoz
a kőszíveket.
Szegény angyal vagyok.
Naponta élem meg
a pillanatnyi mát.
"Dúsak e pillanatok."
Érzem a dolgok belső vérzését (...) mintha leszakítanák rólam a csendet üvöltenék.
A világ rosszul van összerakva? Bocsi. Máris szétszedem.