Peter Lauster

Az élet halad egyik pillanatról a másikig. Az egyik percnek el kell múlnia, hogy a másik maradéktalanul kibontakozhassék. Az élet sohasem mozdulatlanság, nem feltartóztatható és konzerválható. Az élet szépsége, boldogsága és értelme a változás.

A szerelemnek minden pillanatban újból létre kell jönnie. Ha véget ér a nap és lefekszünk aludni, nyolc óra múlva felébredünk, és új nap kezdődik. A szerelem eltűnt. Az éberség új folyamata következik, a szerelemnek újból meg kell születnie.

A neurotikus ember számára egy kapcsolathoz mindig remények, elvárások, tervek, célok, szabályok, ideológiák és az ént erősítő, illetve gyengítő tényezők kapcsolódnak. A lelkileg egészséges ember ellenben el fogja fogadni és érintetlenül fogja hagyni a másik egyéniségét, mert saját egyéniségét is érinthetetlennek és pozitívnak tartja.

Ha szeretetemre nem várok viszonzást, ha semmit sem remélek, nem frusztrálhat a viszonzás elmaradása. Elnyugszik az én, véget ér az én erősítésére szolgáló valamennyi törekvés. E pillanatban tisztán látok és szabad vagyok, az élet energiája akadálytalanul áramolhat, anélkül hogy üzletet próbálni csinálni ebből az áramlásból. E pillanatban a legtökéletesebb elégedettség és bölcsesség uralkodik.

Minden pillanatnak el kell múlnia, hogy helyet adjon az új pillanatnak. Így kell neked is elmúlnod, hogy helyet adjál egy új élőlénynek. Nem birtokolhatod az életet, ajándék az számodra, egyik percről a másikra. Minden percnek meg kell halnia, így kell meghalnod neked is, hogy helyet adjál egy új percnek, és új élet, új szeretet-szerelem születhessék.

A félelmek mindig nagyon fontosak, mert a lélek rajtuk keresztül akar velünk közölni valamit. Nem az a bátor, aki nem veszi figyelembe a félelmeit, hanem az, aki utánajár a félelme okának.