Idézetek a kihűlt szerelemről
A szerelem elmúlik. (...) Meghal, elhalványul, kiszárad és elsodródik, mint a száraz levelek a szélben.
Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz, úgy elhiszem, hogy rég szerettél. S ha érzem már, hogy elmehetsz, majd megtudom, hogy itt lehettél.
Újra és újra eltávolodom tőle, ő is éntőlem. Eltávolodunk egymástól, hogy aztán újra megtehessük ugyanazokat a lépéseket egymás felé. Soha nem állunk meg egy helyben - mindig úton vagyunk egymás felé, vagy egymástól egyre távolabb.
Még nem felejtettelek el de nem is vágyom utánad mint ősszel a fű énekel bennem borongva a bánat mielőtt lassan kiszárad.
A valóság elillan, minden emlékké válik. Lassan-lassan te is megszűntél vágy lenni - emlék lettél. (...) Nem unalmamban szerettelek, vagy szeszélyből, vagy a magány vett rá. Azért szerettelek, mert minden boldogságnál erősebben vágytam rád. És tudtam, hogy az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy együtt tartsa mindazt, amit a vágy képes kitalálni önmagának.
Nagy meleg pulóver ma a szerelem, Ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem? A végén úgyis kiderül, hogy becsaptuk magunkat, megint egyedül Kell folytatni. Néhány perc alatt Az aranysárga napból bíbor alkonyat Lett, és száll a teagőz, A parkban fákat színez egy cerkával az ősz.
Nem szeretsz, nem szeretlek, És ez még csak a kezdet, Ellenségnek éppen megteszed, Nem szeretsz, nem szeretlek, De valamit elmondok neked: Ha követsz, a rémálmod leszek.
A szerelem elmúlik, a bűntudat soha.
Szerettem őt még mindig? Mintha akkor úgy éreztem volna, hogy már nem szeretem. Nem volt meg többé bennem az a tétovázó hevesség, az a kevélység, az a sóvárgás és a kételkedés, szóval az a szenvedélyes szerelem, amely oly különössé tette minden érzésemet, mikor mellette ültem valaha. Valami nagy és szép, valami meleg és ragaszkodó érzés volt bennem, mintha visszatértünk volna a pajtássághoz.
Ha a szerelem tüze kialszik, rögtön azt kérdezzük: "miért nem szeret már?" Ennél fontosabb ez a kérdés: "miért nem szeretem már?"
Az, ami túlságosan nagy tűzzel lobban fel, ugyanolyan hamar ugyanannak a tűznek a martalékává válik. A tűztől pedig sokan félnek. Megégetni magukat, fájdalmat érezni, sebeket szerezni senki sem szeret. Úgyhogy abban a pillanatban, ahogy véget ér a varázslat, már próbálják is kiverni a fejükből azokat a pillanatokat, amikért élünk, (...) lehetetlenbe vágják a fejszéjüket, mert bizony ha valaki hatással van rád, azt nem tudod csak úgy kiverni a fejedből, akármennyire is kontroll alatt akarod tartani az életedet.
Hiába. Túl sokat álmodtam rólad. Hiába tartalak most karomba zárva Ölelhetsz, csókolhatsz, mindhiába! Nem férsz közelebb.
Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt! Lehetetlen folytatni lezárt dolgokat. Rendbe hozni, ami elmúlt, úgyse tudjuk már; Lehiggadt vágyaink felborzolni kár.
Soha nem képzelte volna, hogy a beszélgetésük a hidegség ilyen fokát is elérheti. Hogy lehetséges, hogy két ember, akik olyan közel voltak egymáshoz, úgy viselkedik, mint két idegen?
Nem szerettem őt soha. Volt egy idő, amikor szerelmes voltam belé... de csak azért voltam szerelmes, mert még nem éltem vele. A kettő együtt nem megy, tudod?
Facebook
Pinterest