Idézetek a kihűlt szerelemről
Ne is találkozzunk mi többé! Ne is emlékezzünk a multra. Szivem sokáig fájt, de végre A lemondást is megtanulta.
Nem szeretlek már, megindult a föld és csillag hull az égről, de nem azért, mert csillaghullás van, hanem mert lehullott homlokodról is egy annyi magányos éjjelen szőtt glória: a szerelmem.
Megszokásból élni valakivel: hazugság. (...) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.
Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: "Édesem, szeretlek!"
Feketében járnak már az angyalok, Szerelmünk megfojtották rég a szürke évek, Hiába táplálnám, ha benned véget ért, Mit ér az érzés, ha nincs már kiért.
Emlékízű álmaimból Mégis könnyen ébredek, És már nem is kérdezem, Hogy miért nem maradtál velem? Már csak arra kérlek: Ne is gondolj rám.
Keresem, hol a baj, Pedig egyszerű, Valami elmúlt, eltűnt, S ettől lett keserű. Miért is vagyok itt? A csoda nem segít, Szememből látja, szeretnék Még élni egy kicsit.
Egyre kisebb lesz a szívem, egyre nagyobb rész hal el, Nem tudok majd szeretni, félek, hogyha majd szeretni kell. Szívtelen. Minden fájdalmat eldobhatok, Csak rámutatok a helyére, és azt mondom, hogy jól vagyok. De ha szívtelen leszek, akkor az lesz majd a dilemmám, Hogy szárazon, szív nélkül szeretni az milyen már? Ezért marad így, és maradjon a fájdalom, Így már tudom, hová vezet, ha az érzéseim vállalom.
Szívem zárkájában megvetem halottas ágyad, lemosdatom rólad arcod. Szemfedőként rád terítem a megszakíthatatlan messzeséget. aztán kicsit még úgy létezem, ahogy jó nekem. Megértem, minden tűz addig ég, amíg van, ami táplálja.
Szemed zöld és az ajkad piros volt! A szívemen aludt fehér kezed, s ma, mint kagyló a szép kerek gyöngyöt zárom be kövülő emlékedet.
A kapcsolatok sorsát meghatározza a partnerek személyiségének (...), karrierjének az alakulása is. Tőzsdei hasonlattal: az ember vesz egy ígéretes részvényt, amely aztán az évek során folyamatosan csak veszít az értékéből. Az érdekes emberből unalmas, megkeseredett fráter (...), fásult háziasszony, a nagy tehetségnek induló férjből kisstílű, akaratgyenge pojáca lesz. Ez bizony a befektető kockázata. Vagy a "reklám" volt nagyon megtévesztő, vagy a "befektetőnek" voltak hamis illúziói.
Ja és van a muszájpuszi például köszönéskor vagy mondjuk a szerelemben amikor már nem a szív szól abban a szép kicsi cuppban a muszájak összeérnek - szeretlek - de minek mondom ha elmúlt már és nem így érzek?
Cukorból vagyok de ne hívj "édesnek" mert azt azok szokták akik már nem éreznek sokat csak úgy a szájra jön ez a becéző szó és mint a narancsos labelló pár perc múlva lekopik.
Ami szerelmet neked ajándékoztam, örökre az enyém marad. Ami benned szándék volt csupán, mindörökre elveszett.
Túl késő már, hogy hívjalak: álmom mit dajkáljam megint; hozna gyúlt homlokomra csak fény-fúlt, vihar-utáni kínt.
Facebook
Pinterest