Idézetek a halálról
Tökéletes csendet csak a halál hozhat.
Tegyük fel, hogy egy öngyilkosjelöltnek tálcán kínálják fel a halált - parancsoljon, csak engedje el a korlátot, ezt akkor sem éli túl, ha meggondolja magát! Vajon elengedné? Nem, azt hiszem, öntudatlanul is az életösztön győzedelmeskedne. Ki dobná el magától az életet heveny életveszélyben?
Átfutott az agyamon, amit arról hallottam, hogy a haldokló előtt néhány pillanat alatt lepereg életének filmje. Milyen szerencsés vagyok, hogy ezt megúsztam. Ki akarná kétszer végignézni ugyanazt a filmet?!
Nagyon könnyű sírni, ha egyszer rájövünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.
Az emberi pályafutás legfényesebb pillanata, amikor a végéhez ér. Következik a nagytakarítás.
Ó, az élet egyetlen közös tulajdonunk. A halál kinek-kinek magánügye. Aki meghal, magára marad körülhatároltan, mint a pont, aki él, mint a fény, mások életébe árad.
Soha nem gondolja senki, hogy meg fog halni. Csak az jár a fejében, hogy ki fogja bírni, és újra látja majd a családját, aztán egyszerűen megtörténik.
Uram, te jónak láttad elszólítani. Szent az akarat, mely így tud dönteni. És én, ha kérdezem, mért ily hirtelen, Hallgat, s nem felel senki sem.
Egy dolog tudni, hogy a halál vad, megállíthatatlan sebességgel közeleg, s más látni, ahogy lecsap.
Ugye tudod, mit szoktak mondani egymás közt az anyák. Ennek könnyű szülése volt, annak nehéz. (...) Hát így van ez a halállal is.
Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom.
Nem fogunk olyan túlvilágot kapni, amilyet megérdemeltünk, csak olyat, amilyet elképzeltünk magunknak.
Egyszer mindannyian rájövünk, hogy amíg élünk, minden lehetséges. Még a lehetetlen is, akár az is, hogy meghalunk. (...) Akkor billen meg az egész, mikor sebet ejt rajtunk az életünkre igényt tartó halál. Érkezéséig a halandóságunk csupán fantazmagória. Olyasmi, amiről beszélünk, amiről ugyan tudunk, de a halállal való szembesülés pillanatáig elhessegetjük magunktól.
Odafent nincs félelem, fájdalom, hideg vagy meleg. Nem ismerjük az éhezés, a szenvedés, az öregség és a halál fogalmát. Táplálékra sincs szükségünk, és aludni sem szoktunk. Isten hírvivői vagyunk, s a halandók lépteit vigyázzuk.
Még az elmúlás is a lét egyik formája, sőt talán még a legbiztonságosabb.
Facebook
Pinterest