Idézetek a halálról
Ha az emberek tudnák, mi a halál, nem félnének tőle.
Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik?
Vannak, akik túl érdekesek ahhoz, hogy meghaljanak.
A holtak nem felejtenek, és általunk szólnak. Csak ránk számíthatnak már a síron túlról és némán.
A halandóság az egyetlen ellenség, melyet nem győzhetünk le, így tudnunk kell, mikor lépjünk szövetségre vele.
Mi jó van abban: egészségesen meghalni?
Várom, hogy egy angyal érkezzen, És fizessek a bűnért, ha vétkeztem, És ha el kell mennem innen, meglehet, Hogy te temeted el a testemet. Várjuk, hogy egy angyal érkezzen, És én fizetek a bűnért, mert vétkeztem, És ha el kell mennem innen, hát elmegyek, De kérlek, temesd el a testemet.
Képzelj el egy kismadarat a válladon, és kérdezd meg mindennap: - Ma fogok meghalni, kismadár? Készen állok? Olyan az életem, amilyennek akartam? El kell fogadni, hogy bármikor meghalhatunk, ahhoz, hogy változhassunk. Tehát mindennap megkérdezem: - Ma van a napja? Ha nincs a kismadár a válladon, nem csinálod a dolgodat megfelelően.
A holtakat életre kelteni Nem nagy varázslat. Kevés, aki teljesen halott: Fújj rá egy halott hamvaira És felcsap az élő láng.
A halál nem válogat. Nincs kegyetlenebb vagy kevésbé kegyetlen halál. Ezért olyan félelmetes. A szokásaid, a korod, a személyiséged, a vagyonod, a szépséged... mind lényegtelenek a halál színe előtt. A halál azért rettenetes, mert mindezeket elpusztítja.
Elégek én ragyogva fényben, Szétáradok az összeségben, Magamat égbe ragadom, Az ősi honba visszatérek Tisztán és szabadon.
Az élet megy tovább, függetlenül attól, hogy te ott vagy-e.
Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom? A föld elárúl. Magához ölel. A többi kegyelem.
Jézus megjárta a halált azért, hogy bennünket is átvezessen a halálon, abba a dicsőséges világba, amely még azon is túl fekszik.
Már minden napot meg kell becsülni. Kis lét, nagy tét: szerény nyeremény. De igaz. Aztán ha az egyik nap az utolsó lesz? Mindent elvesztek.