Idézetek a halálról
Akik felől jót nem mond senki, igen szegényül megyen ki e világból, ha gazdag is.
Az uralkodó, aki fizetett hóhérok mögé rejtőzik, hamarosan elfelejti, mi a halál.
A remény legnagyobb kétségbevonója a halál. A halál mutatja meg az embernek, mennyivel lesznek mások a dolgok, az elmúlás mit ad hozzá az élethez, s mit vesz el belőle.
Kéz a hajban, Mint kés a vajban, Görcsbe rándul A karma akaratlan Elcsitít, Mint a víz, ha lázat olt... Mielőtt magába fojt...
A halált megjósolni gyakorlatilag lehetetlen, és mindig az is marad, mert a világegyetem nem fogja megengedni, hogy olyanok legyünk, mint az istenek.
Te már halott vagy, a születésed percében az voltál, ha ezt elfogadod, bármit elfogadsz.
A legrosszabb nem maga a halál, hanem hogy nem tudni, mikor és hogyan érkezik.
Senki sem akar meghalni. Még az öngyilkosok sem; az utolsó pillanatban mindig meggondolják magukat.
Kilenc hónap kell hozzá, hogy megszülessen egy gyermek, de ahhoz, hogy egy ember meghaljon, egyetlen másodperc is elegendő.
Nem lehet vakmerő és meggondolatlan dolog meghalni, miközben azzal próbálkozol, hogy valami jobbat csinálj.
A halálfélelem mindig ott bujkál a felszín alatt. A halál gondolata egész életünkben kísért minket, ezért védőfalakat építünk - többnyire a tagadásra alapozva -, hogy megbirkózzunk a láthatatlan fenyegetéssel. Mégsem tudunk szabadulni tőle.
A gyerekeket intenzíven foglalkoztatja a halál, és a személyiségfejlődés egyik legfontosabb állomása a halálfélelemmel való szembenézés.
"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám, Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?" Szólt a Holló. "Soha már!"
Esőben a temető a világ legszomorúbb látványa, mert az eső könnycseppekre emlékeztet; de a behavazott temető hívogató. Télen a halottak is bölcsőben fekszenek.
Van, akinek halála pillanatában egy szemvillanásnyi időre megadatik, hogy visszaemlékezzék régi életeire, és belelásson az eljövendőkbe. Képzeld csak el: egy pillanatra az idő feneketlen mélysége fölé hajolnak, és meglátják elmúlt életeik hosszú nyomorúságát. Vagy fölnéznek, és messze távolban megpillantják a küszöböt. Meglátják, hogy egyszer vége lesz az életnek, kijutnak ebből a rossz világból, a siralom völgyéből.
Facebook
Pinterest