Idézetek a halálról
Tőlünk függ, hogy az élmény, amellyel majd a halálunk szolgál, milyen lesz. Úgy halunk meg, ahogy éltünk. Akár pozitív, akár negatív lesz az élmény, olyan lesz, mint az életünk volt. Ha értelmesen, jól és boldogan éltünk, a halálunk könnyű lesz és nyugodt. Ha nem így éltünk, nehezebb lesz.
A mennyben az emberek nem ismerik egymást (...). Szerencsére beszélni se kell. Csak ülni, oszt nézni. Mert ott boldogok vagyunk, de tényleg. Az Isten se gondol velünk, sínen vagyunk, oszt kész.
A halál vendéglátóipari szempontból csak kávészünet. Az Együttérzés fúvószenekar rágyújt egy szomorú nótára, s már hozzák is az újabb kört.
Nem vagyunk pótolhatatlanok. És mi következik ebből? Hogy a halál nem tud ám itt valami eszeveszetten nagy pusztítást végezni. Mert mindig van másik, tudod, ahogy a bohóc mondja a cirkuszban. Ha a fater meghal, itt vagyok én. Ha én is meghalok, akkor is lesz olyan a világban, amilyen én vagyok. Érted? Mindig lesz másik, aki miután mi meghaltunk, a helyünkre áll. Ez is azt bizonyítja, hogy az élet erősebb a halálnál. Sőt, a cserepadja is sokkal jobb. Ha pedig az élet erősebb a halálnál, most jön a konklúzió, akkor az élőknek nincs miért félniük.
Aki szambázik, az nem ér rá a halállal törődni. (...) Foglald el magad, végső esetben a munka is megteszi... Aki ugyanis csinál valamit, elfoglalja magát, annak nincs ideje a halállal foglalkozni.
A férfi alapból ne féljen a haláltól! A nő is csak addig, míg él.
Nem úgy félek ám én a haláltól, hogy akkor én most remegek, meg izzadok, hogy halál, meg ilyenek. Hanem, hogy nem tudom, hogy mi lesz. Próbáltam már belegondolni is, hogy mi lesz, de mindig csak a sötétségig jutottam. Nem tudtam tovább képzelni. És ettől olyan rossz lett, hogy nem igaz. Mert tudom, hogy nem fáj, de ha nem fáj, akkor meg mi?
Önök is megdöglenek, meg én is. (...) Nem a szabadságért, mint Petőfi, nem a szerelemért, mint Rómeó. Csak úgy. Meghalunk és kész. Senki nem fog túl sokat foglalkozni vele. Jön a villamos vagy a tüdőgyuszi. Mindez nem értelmetlenebb, mint az élet. Semmivel sem kegyetlenebb. Élet és halál ugyanaz a mocskos, aljas tróger.
A legtöbb ember addig él, ameddig él - haló porunkat az eső belemossa a talajba, s csak más lábára nem illő cipőink tátognak utánunk, és félretaposott sarkuk őrzi azt, ami bennünk egyéni volt, míg utódaink a múlt kacatjait szemétre nem vetik.
A szerelem és a halál monumentális, meghatározó erő életünkben, ihlető, forradalmi, titokzatos csoda.
Mind megszűnünk! Talán egyikünk sem érti, hogy mit éltünk át, és nem érzi úgy, hogy eleget élt!
Az egyetlen személy, akivel igazából akartam beszélni Augustus Waters haláláról, az Augustus Waters volt.
Amikor meghalunk, nem az marad utánunk, amit a síremlékművünkre vésnek, hanem az, amit mások életébe szőttünk.
- A halál nem más, mint álom! - Igen, igen, csak éppen az a különbség, hogy ha meghaltál, és valaki elkiáltja magát, hogy "Ébresztő, kész a reggeli!", akkor sokkal nehezebben találod meg a papucsodat.
Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát, hanem adománynak, a végsőnél, ami már nem "elő", de végleges halál, amikor végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz.
Facebook
Pinterest