Idézetek a halálról
Az ember két világ polgára egyszerre, lelkének gyökérszálai az éghez kötik, lábával sáros földi utakon botorkál.
Igazi halott nem is lennék én semmi pénzért. De persze a halottakat senki se kérdezi meg előbb a pályaválasztásról, mi akarsz lenni, halott, vagy valami más?
Ha az író meghal, eltúlozzák művei jelentőségét, s ugyanígy, ha az egyén meghal, felértékelődik az a hely, amelyet elfoglalt körünkben. A múlt így a halálból áll össze, ez népesíti be az illúziókat.
A reményt kiiktatni azt jelenti, hogy a testbe szorítom vissza a gondolatot. A test sorsa az elrothadás.
Az egyedüli lehetséges szabadság a halállal szembeni szabadság. Az az igazán szabad ember, aki a halált olyannak fogadja el, mint amilyen, egyszersmind a következményeit is elfogadja - vagyis az élet hagyományos értékeinek felforgatását.
Mindenkinek úgy kéne meghalnia, hogy valaki öleli.
Nincs semmilyen véleményem a túlvilági életről. Se pro, se kontra. Úgy vagyok vele, majd megtudom, amikor odakerülök, és ez nekem elég.
Képzeld el, hogy este, lefekvéskor, a halál odaül az ágyad szélére, és azt mondja, eljött érted. Vajon lelkesen megfogod-e a kezét, ha hív, és örülsz-e neki, hogy megment mindentől, amiben élsz? Szívesen elmennél vele? Ha igen, ez azt jelenti, hogy nincs túl nagy életkedved. Vagy alkudozni kezdesz (...), hogy mit tehetnél még egy kis extra időért? Felajánlanád, hogy sakkozzatok, birkózzatok vagy szkanderezzetek, és ha nyersz, akkor még élhetsz tíz évet? Mennyire erős érveket tudnál felhozni, hogy meggyőzd a halált, tíz év múlva jöjjön vissza érted? Ha gyorsan lejátszod a fejedben, hogyan viselkednél a halállal, az jó mércéje az életkedvednek.
A halálod egy szó, amit mások fognak kimondani.
Értékrendem szerint az élet szerelem. A halálom legyen a beteljesülése. Szeretnék eljutni a csúcsig.
Ha egy marslakó (aki, tegyük fel, sohasem hal meg, hacsak balesetben nem) ellátogatna a Földre, és látná az élőlényeknek ezt a különös faját - mármint az embert, aki alig hetven-nyolcvan évet él, és előre tudja, hogy végül meg kell halnia -, szóval, a marslakó szerint az embernek alighanem rettenetes pszichológiai problémát okoz a tudat, hogy az élete csak átmeneti. Nos, mi emberek a probléma ellenére is elboldogulunk valahogy az életünkkel: nevetünk, tréfálunk, élünk.
Az ember az én föladásával lelhet rá a legmagasabb rendű, legtartósabb örömre az életben. Ami pedig a halált illeti, a halál adja az élet értelmét.
Ha elveszed az embertől az életét, nem marad belőle egyéb, mint a lábkörmök és egy marék homok.
Nem az számít, hogy ki halt meg. Ha az emberek szeretik egymást és az egyik egyszer eltűnik, a távolság fáj. És a távolság ugyanaz, akárki halt is meg.
True Blood - Inni és élni hagyni c. film
Minden igazi nevetés a halálon való nevetés.
Facebook
Pinterest