Idézetek a halálról
Félünk a haláltól, mert nincs fölötte uralmunk. És félünk azért is, mert szeretünk élni. Azt hiszem, a halállal kapcsolatos szorongásunk teljesen normális. Akkor van baj, ha tagadjuk, hogy szoronganánk.
Másznak a színek, elkopnak belőlünk. Mennyi a csillogás egy szimpla árnyban? Ki látja meg a holdezüst metált? A hőmérséklet átlagos marad. Higanyszál fut a testben, tiszta mérő. A szívfehérig jutva épp megállt.
A halottak nem akarnak semmit. Ez az egyik előnye annak, hogy halott vagy.
Red Faction: A kezdetek c. film
A házassághoz és a halálhoz kevesen érnek el fölkészülten.
A gyávák többször is meghalnak. A bátrak csak egyszer találkoznak a halállal.
Lehetsz magas vagy alacsony rangú, kövér vagy csontsovány csenevész, földi életed végén te is csak tartalmát vesztett bőrtarsoly leszel, s ha eltávozott a lélek, nélküle csonttal teli bőrhüvely vagy csupán, nem több és nem kevesebb.
A halál nemcsak az élet vége, hanem az élet orvossága is. Sehol sem lehet oly jól kinyújtózni, mint egy koporsóban.
Az embernek nem kellene tovább élnie, ha hanyatlani kezd, ha a láng, ami az életének legfényesebb pillanatait bevilágította, halványodik.
Valami okból a haldokló emberek mindig olyan kérdéseket tesznek fel, amikre tudják a választ. Talán azért, hogy úgy haljanak meg, hogy igazuk volt.
A háború persze egyet jelent a halállal, de mindig meginog a föld az ember talpa alatt, ha olyan ember hal meg, aki valamikor ott lakott, ott lélegzett a közelében.
A halált nem lehet megvárakoztatni, vagy ha mégis, akkor sem túl sokáig.
Lehetetlen, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden, ami van, van valamiért. Hogy a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mink is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben?
Kis gyermekek, kikben csak úgy pezseg az élet, a halál felől ugyan mit sejtenek?
A Halál örök- életű, meghalni egyedül mi, életre keltek vagyunk képesek, elnyúlni piros deszkánkon egy reggel.
Nem azt állítom, hogy mindent túl lehet élni. Csak azt, hogy mindent túl lehet élni, kivéve azt a bizonyos legutolsó dolgot.