Idézetek a halálról
A haláltól nem félek, de ha már itt vagyok, legalább szeretném megélni az örök életet.
Mindenkit az álom kerül, az álom mindenkire rászáll. Örök álomról álmodik az illatos esti virágszál, álmodik a fű és a kő, a holdban álom leskelődik... És mégis az egész világ az álom ellen készülődik: nézd, a sivító csecsemő az álom ellen született meg, az álom ellen dübörög ágyúja a bús hadseregnek, az álom ellen szalutál a tábornok s vitézlő káplár... Mindenkit az álom kerül s az álom mindenkire rászáll.
A halálon kívül mindent túl lehet élni.
Minden ember egyforma. (...) Meghal a koldus, de meghal a leghatalmasabb király is.
Az öregedés megelőzhető, de ez nem jelent halhatatlanságot. A halálozási kockázat mindig megmarad, például amikor átkelünk az úttesten, és egy autó halálra gázol bennünket.
Könnyebb meghalni, mint látni valakit meghalni.
A halálnak nincs humorérzéke.
Tudom, hogy egyszer véget ér a földi létem, de még élek, és addig az élettel foglalkozom.
Nagyon kíváncsi vagyok, mi jön az élet után a Földön. Biztos vagyok benne, hogy egy újabb kaland következik.
A halál teleírja az ember vonásait, ellopja a régen volt szépséget, és a helyébe jéghideg, csendes kétségbeesést fest.
Halálom pillanata éppen olyan jelen pillanat lesz majd, akkor, mint a mostani, mikor meghökkenve próbálom összeszedni magam - az is jelenben fog lejátszódni, nem a jövőben, ahogy önmegnyugtatásomra elhitettem magammal.
Nem számít, mit írnak a gyászjelentésedbe, mivel nem leszel itt, hogy elolvasd. Az újság elhalványul, a papírt bezúzzák. A nyom, amit magad mögött hagysz, mélyebb kell legyen. A nyom, amit magad mögött hagysz, egy másik ember lelkén kell legyen.
A természetes kiválasztás az élet és a halál szétválasztásával működik, vagyis a legalkalmasabbak fennmaradása és a kevésbé alkalmas egyedek elpusztítása révén.
Az élet csak a lélegzés, a test viszketése és fájdalma, velük együtt az ember is megszűnik.
Facebook
Pinterest