Gaál Mózes
A keserűség, a bánat szétfolyó felhők az emlékezet egén; egyik-másik még nagysokára is megremegtet, szemünkbe lopja régen eltagadott vagy éjjelre tartogatott könnyűinket. Az öröm ragyogó sugár, mely a könnyeken milliószor áttörve megsokasodik s visszavetődik a legkésőbbi aggkor napjaira.
Benne van az ember természetében, hogy mindent elhisz, ha vágyainak hízeleg.
A szeretet édes marasztaló, de a kötelesség még csábítóbb hívogató.
Még a legnyomorultabb napszámos is azt szereti, a kit akar, azt gyűlöli, a kit akar.
Mi kell hát a barátsághoz? Kell jó szív, kell becsületes lélek és kell szeretet. Ha ez a három együtt van, a barátság köteléke erősebb az életnél, tart még a síron.
Az igaz szó a barátság legbiztosabb jele.
A tanulás kötelesség. Az olyan ember, aki tudatlan, ha tenger kincse van is, olyan, mint az egy napig élő féreg.
Gyáva az, aki fél, ha érezi, hogy igaz úton jár.
Minden ember egyforma. (...) Meghal a koldus, de meghal a leghatalmasabb király is.