Idézetek a halálról
A testben minden "berozsdásodik" és "bekérgesedik", s végül az élet kihuny.
Ahogy a családban a hetedik, gyanútlan nemzedék világra hozza az oroszlánarcú, foltos csecsemőt, ahogy a frissen festett házfalon mégiscsak átüt az obszcén graffiti, ahogy háztűznéző alatt előjön a kisházból a húgy- és szarszagú, félbolond nagymama, és a levesbe nyúl, ahogy a fásult majomarcból kinéz az idegen testbe élethosszig bezárt makacs, legyőzhetetlen értelem, úgy villan cinkosan rád egy-egy pillanatra barátaid arcából a halál.
Jaj, régi telek, hová lettetek? És barátaim, kik hóvá lettetek, és széllé már, fütyülve dátumokra: visszaemlékszem hangotokra. Halott nevek a mobilomban, egyre többen: már hallhatatlanok, de a jegyzékben számuk ott van, ameddig én még itt vagyok.
Ha valaki meghal, az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna. Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban, éppen ezért nagy butaság, ha az emberek sírnak a temetésén. Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog.
Ha tiltakoznak, ha azt hiszik, hogy a halál valami szörnyű dolog, akkor egy árva szót sem értettek meg mindabból, amit mondtam.
Ne azzal foglalkozz, hogy mi lesz, ha meghalsz. Azzal foglalkozz, hogy mit tudsz tenni addig, míg élsz.
Aki (...) fiatalon hal meg, az örökre fiatal marad a többiek emlékezetében. S ami a halállal farkasszemet nézve ragyog föl, az örökre fényleni fog.
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
Az élet leggyomorszorítóbb része az elmúlás árnya. Végig ott lebeg a fejünk felett, megkérdőjelez bármit, amit teszünk. Nevetségessé teszi a céljainkat, a terveinket.
A nagy tévedésed abban áll, hogy hiszel az emberi élet tartamában. Mert a lényeges: kinek vagy minek adja magát tovább az ember, amikor meghal?
Bőven lesz még idő aludni, amikor meghaltál.
A félelem a létezés megszűnésétől akkora erő, amelyet nem is tudunk mérni, mert nincs és soha nem lesz olyan eszközünk, amellyel ekkora döbbenetes erőt kimutathatunk, ez, a félelem a nemléttől, akadályozza meg, hogy a nemlét legyen, az, a félelem segíti elő, hogy mindaz, ami a nemlétre tör, maradjon belül a léten.
Az egyetlen biztos dolog a világon az, hogy mindegyikünk meg fog halni. Hogy mikor? Azt nem tudjuk. Hát akkor hogyan éljünk? Ezért a félelem, és nem könnyű megszabadulni tőle.
Tölts egy fél órát a mennyben, mielőtt az ördög megtudja, hogy meghaltál.
Az életnek a csúcsra járatása, a legdurvább dolog, ami történhet az emberrel, az a halál.
Az ember az egyetlen organizmus a Földön, aki viszonylag tisztán látja saját végének elkerülhetetlenségét.
Facebook
Pinterest