Idézetek a halálról
A halált - mint a világegyetemet - nem lehet értelemmel megközelíteni. Nincs értelme. "Csak van", mint a föltétlen tények, értelem nélkül.
A halál a föltétlen bizonyosság. Addig a félelmes, göröngyös buktatóút, az élet. És közben néha a megnyugvás, hogy mindebben rend van.
Minden ember azt hiszi, hogy a világ vele egy időben született, ha távozni készül az életből, szenved attól a gondolattól, hogy befejezetlen világot hagy maga után.
Úgy repedünk szét, mint üveggömb a ház falán csak a halál marad az egyetlen, ami nem talán.
Az élet célja: a temető.
Az élet az élet, nem számít, hogyan veszik oda.
Mindannyian tudjuk, hogy nem vagyunk halhatatlanok, hogy lehet hát, hogy a halál alig jut szerephez a terveinkben?
Az élet arra törekszik, hogy egyszer véget érjen, különösen az évek múlásával.
Sokkal nehezebb határvonalat húzni az élet és a haldoklás, mint az élet és a halál között.
Ne félj a haláltól, és sokáig fogsz élni.
Az ember néha rájön, hogy ha nem kockáztat semmit, hogy életben maradjon, az rosszabb a halálnál.
Az az ember, akinek volt már része valódi halálfélelemben, mindennap örül annak, hogy még nem halt meg.
Az ember nem döntheti el, hogyan haljon meg. Valaki más dönti el helyette. Mindig valaki más.
Nem szeretnék meghalni. Azt szeretném, ha már halott lennék.
Senki nem ússza meg életben az életet.
Lehullsz majd, nem másképp, ahogy Elszáradt levelek hullnak le a fákról; Meghalsz majd, nem másképp, ahogy Legszegényebb szolgáid halnak.
Facebook
Pinterest