Idézetek a halálról
Nem végérvényesen vagyunk ideítélve, hanem átmenők vagyunk. A legbölcsebb emberek semmit sem vettek túlságosan komolyan. Főleg önmagukat nem. Kezük laza volt, léptük táncos, és akkor érezték jól magukat, ha önfeledtek voltak. Nem ragaszkodtak semmihez, mert tudták, hogy itt semmi sem a miénk.
Nem a halál ellen kell küzdenünk, hanem ameddig lehet, csillagként fényleni!
Mindannyian meg fogunk halni - csupán idő kérdése, hogy mikor. Egy olyan művészhez hasonlíthatjuk magunkat, akinek határidőre el kell készítenie a művét, de akinek nem mondták meg a határidő dátumát.
A halál - közeli hozzátartozónk halála - szembesíti az embert olyan kérdésekkel, amiket halogatott, amikkel korábban nem akart foglalkozni. Ettől egy kicsit megváltozik körülötte a világ.
A temetések nem az elhunytaknak szólnak, hanem az élőknek.
Néha az életért halállal kell fizetni.
Amíg él a szeretet és az emlék, addig igazából nincs halál.
A halál is csak komédiás; megríkatja, megijeszti a karzatot grimaszaival, pátoszával; de tiszteli a kritikust, és kitér neki!
Tudja, mitől bukok ki? Ettől a vonaltól a két évszám között. Az a vonal az élete. Minden, ami történt, abban a vonalban van.
A holtak addig élnek, amíg meg nem feledkezünk róluk.
A halál olyan félelmetes dolog, hogy a legjobb nem is gondolni rá sohasem. Aki mindig a halálra gondol, az természetesen nem látja tovább az élet értelmét, sőt nem is az élet értelmét, hanem hétköznapi kis dolgaink értelmét.
Ha végignézel ezen a világon, akkor el sem tudod képzelni, hogy valaki a mennybe kerülhet. De Isten elkészítette a karácsonyt, ezért mégis megtörténik!
Amikor a családból távozik vagy maghal valaki, megváltozik otthon a dinamika. Az emberek helyezkedni kezdenek, átveszik a szerepet, amire mindig is vágytak, vagy olyan szerepbe kényszerülnek, amit soha nem akartak. Ezt senki sem veszi észre igazán, de a család folyamatosan változik.
A halál ellen nincs orvosság.
A halál nem szembekerülés, hanem egy egyszerű esemény a természet folyamatos ritmusainak sorában. Nem a halál, hanem a betegség az igazi ellenség, az a veszedelmes kényszer, amely szükségessé teszi a szembekerülést. A halál csak a vég, amely akkor érkezik el, amikor a kimerítő csatát elveszítjük.
Facebook
Pinterest