Idézetek a halálról
Egy jó ember halála nyomot hagy a világon.
Mennyi szép remény, és mind hamvába hol, Mennyi büszke tervünk, mind dugába dőlt, Mennyi butaságot hord hátán a föld, Mindnyájunk úrnője, a halál tudja jól. Van, ki untig játszik, táncol és dalol, Van, ki tehetséget művészetbe tölt, Van, ki szívszándékra szép álarcot ölt, Van, ki e világot megvetve szónokol. Hív ábrándok, eszmék, gondok tára vár, Természettől szülten ezerarcúan Tévelygünk e kusza, rövid életen, Hisz itt, a földön minden gyorsan elsuhan, És nem kísér soká a jószerencse sem. Egy marad örökké, mindig: a halál.
A halál mindannyiunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog.
Valós válaszokat csak valós kérdésekre lehet adni. Mi értelme van, például, megkérdezni, hogy van-e ennek értelme? Mindig történik valami, és nagy valószínűséggel csak úgy magától nem szűnik meg semmiféle történés. Fölösleges is tudni, hogy miért. Mert ha tudnunk kellene, akkor már rég tudnánk. És valóban tudnánk, nem csak nagyjából. Ami a halált illeti: csak akkor kellene félnünk tőle, ha mi találtuk volna ki. Ne vegyétek komolyan a prédikátorok fenyegetéseit, nem a mi bűnünk. Nem kellene bűntudatot éreznetek amiatt, hogy meg fogtok halni, és rettegnetek sem kellene. Végül is, mi reményünk maradna, ha nem lennénk halandók?
A halottakban az a legjobb, hogy nem kell őket figyelembe venni.
A halál közelsége olyan pozitív és jellemformáló élmény, amelyet nyugodtan ajánlhatok mindenkinek - eltekintve természetesen a helyzet számottevő és nem csökkenthető kockázatától.
Szeles, fázós földről, emberek, Csupa sebbel kell majd mennetek: Szinte mind maradna boldogan, Ha fölébe már a rög zuhan.
Az egyetlen közös pont minden ember életében: mind tudjuk, hogy valamikor meg fogunk halni.
Hosszú távon mindnyájan halottak vagyunk.
Egy anyja van csak mindenkinek, ezt például már tudom. Hogy egy élete volna csak, azt még most se. Vagy legalábbis nem fogom föl a súlyát.
Úgy halunk, ahogy éltünk. - Ez a vég, amikor bölcsességekhez jutunk.
A halál csak az élet végén jöjjön, olyannyira természetesen, mint ahogy reggelente a vállamra dobom a köntöst, majd friss fürdőt veszek a kádban.
Az ember az egyetlen olyan élőlény, aki azzal a tudattal éli le az életét, hogy tisztában van vele: egyszer egészen biztosan vége lesz ennek a csodálatos földi utazásnak a halállal.
Ne gondolja senki, hogy egy temetést másmilyen megtervezni, mint például gimnáziumi tanévnyitóra készülni. Mindennek van eleje meg vége. Az iskolának a ballagás a vége, az életnek meg az, hogy meghalunk.
Meghalni könnyű. Az élet az, ami nehéz.
Facebook
Pinterest