Idézetek a halálról
Minden életben van egy halálos ítélet (...). Pontosan tudom, hogy egy szép napon, talán még ma, rossz hírt közölnek velem. Na de addig is ki a főnök? Én! Én így élem az életem.
Szeretném, ha a halálom után az emberek azt mondanák rólam: "tovább élt, mint bárki, akit ismerek".
A kövek tükröződnek a vízben. Isten tükröződik az emberekben. A szerelem tükröződik a csalódásokban. Az igazság a történetekben tükröződik. Élünk, dolgozunk és meghalunk ugyanaz alatt a láthatatlan kupola alatt. Szegények és gazdagok, muszlimok és megkereszteltek, szabadok és rabszolgák, férfiak és nők, szultán és elefánthajcsár, mester és tanítványa... azt hiszem, a kupola az egyetlen olyan alakzat, amely alatt mindannyian megférünk. Itt minden különbség eltűnik, és minden egyes hang, örömé vagy bánaté, egy mindenkit átölelő, néma szeretetfelhővé válik.
A föld az föld, nem oszt, nem szoroz, hol nyugszik az ember.
A halál új életet szül, mondják az emberek. Csakhogy az emberek ostobábbak, mint a legostobább kecske. Én mondom: a halál nem szül semmit! A halál a Hideg Asszony.
Ahol egy öreg meghal, hely nyílik valami újnak.
Ami meghalt, az halott, és kész. Nincsen már utána semmi, Jóisten sincsen. Mert ha volna Jóisten, akkor nem lenne olyan pokolian messze a mennyország!
A halál, akárhogy tervezzük is, az utolsó iszonyat marad.
Hány életet élünk? Hányszor halunk meg? Azt mondják, 21 grammot vesztesz pontosan abban a pillanatban, amikor meghalsz. Mindenki. Mi fér bele 21 grammba? Mennyi veszik el? Mikor veszítjük el a 21 grammot? Mennyi megy el vele? Mennyi a nyereség? 21 gramm. Egy marék ötcentes. Egy kolibri súlya. Egy szelet csoki. Mennyit nyomott 21 gramm?
Nem szabad egy halálos betegséggel küzdő barátnak olyanokat mondani, hogy nem hiszel a megmagyarázhatatlan örök életben. Jó barátként ilyenkor hazudni kell.
A halál csak egy átmenet, radikálisabb változás, mint a pubertás, de nem kell úgy kiborulni miatta.
Oly sokan halnak meg értelmetlenül, miközben még élhettek volna. Egy élet megmentése ellensúlyozhatja egy másik elvesztését.
Az ember sosem tudhatja, mikor lehet szüksége gyors halálra.
Ahogyan az élet fogalmát sem tudjuk pontosan meghatározni, a halál is örök titok marad. Elkerülhetetlen: a természet rendjének alappillére, hogy átadjuk a helyünket a fiatalabbaknak.
Az embernek testi, lelki és társadalmi igényei vannak egészen addig, amíg az öntudatát végleg el nem veszti. A haldokló éppen úgy igényli ezek kielégítését, mint az egészséges, csak más szinten, gyakran fokozottan. Egymásra vagyunk utalva.
Facebook
Pinterest