Idézetek a halálról
Bizony, mi is megvénülünk egyszer és végzünk az ifjonti lázzal. Ajtónkon kopog a kaszás, s mi tudjuk, nem edénnyel házal. Tekerjük feljebb a hangerőt, talán fiatalabbak leszünk! A halálnak meg kiáltsuk ki, semmit sem veszünk!
Nem a haláltól kell félni, hanem attól, hogy még nem is éltél igazán.
Nem a vér szerint hozzád tartozó emberek eltűnése, hanem a szeretet elvesztése teszi az embert árvává.
Az anya biztonság. Az anya vigasz. Az anya az otthon. Az a lány, aki elveszti az édesanyját, hirtelen kis csónakban találja magát, viharos óceánon.
Az ember általában egy tökéletlen lény; ez az egy az, ami a halál munkáját menthetővé teszi.
...az élet olyan, mint a szél, és mint a szél, úgy száll tova. És elmegy innen máshova.
Az emberek több mindent vélnek arról, hogy hova megy az élet. Azt, hogy egy másik testbe bújva egy új lényként születik újra. Vagy hogy elmegy egy másik helyre, mi nagyon szép és nagyon helyre, hol csupa vidám dolog várja: az úgynevezett mennyországba. Vagy hogy a földbe megy esetleg, miután elhagyta a testet, és magából valamit átad a virágoknak és a fáknak. Vagy hogy miután elmegy, ott van az élet fönt a csillagokban, s mint csillogó kis égi láng, a csillagokból néz miránk. Vagy hogy egy pici ott marad benn az életből az emberekben. Mert az élet hiába ment el, emlékszik rá a többi ember, az életből egy kis darab szívükbe zárva ott marad.
Az ember egyedül hal meg, de másokkal él. A halálban apró részekre bomlik, de az életben maga is csak sejtje egy óriási testnek.
Ahogy az ember közeledik a halálához, és hát mindannyian minden pillanattal közeledünk hozzá, csak nem tudjuk, mikor következik be, annál inkább próbál reménykedni, hogy van valami a halál után. Fontos neki, mert, hogy is mondjam, ebből fog élni a halála után. De a fizikus saját magának se szívesen hiszi el, hogy valamit csak azért gondol, mert az neki hasznos, hanem saját magát is igyekszik meggyőzni arról, hogy érvényes érvei vannak. Nagy szerencse, hogy a fizikus felismeri még a saját önbecsapásait is. Jobbára. Illetve néha sikerül, néha nem, de törekszik rá. Persze az életkor előrehaladtával a fizikus is egyre megértőbb a lélek kérdésében. De ez szerintem önbecsapás. Legalábbis engem még nem győztek meg arról, hogy van lélek.
Az élet nehéz, de meghalni sem könnyű.
Végül, megbékélve vagy anélkül, kezet rázunk végzetünkkel, s hagyjuk, hogy szétoszlott testünk anyaga visszakerüljön oda, ahonnan vétetett. Szellemünk az éterben szétszéledve válik semmivé, még ha szeretteink próbálják is őrizni emlékét, amíg ők maguk is emlékké nem válnak.
Hiába kéred Nem csitul a véred De halál nélkül Mennyit ér az élet?
- A nyomor jobb a semminél. - Nem tudhatsz a semmiről, még nem jártál ott.
Soha nem ismeritek meg annak a virágnak az érzéseit, amelyik kirázza a szélbe minden magját, jóllehet soha többé nem kapja vissza őket. Sohasem ismeritek meg annak a fának a nagylelkűségét, amelyik odaadja gyümölcseit, holott soha többé nem fogja visszakapni őket. Soha nem tudjátok meg, milyen ujjongó örömöt érez az az ember, aki örökre megválik művétől. Soha nem tudjátok meg, mit érez a táncosnő, mikor azt a táncát lejti el előttetek, amelyet sohasem adhattok vissza neki. Ugyanígy van a katona is, aki az életét adja oda.
Egész életünkben úgy kell élnünk és dolgoznunk, hogy az életből bármikor eltávozhatunk, de magunk után értékes nyomot hagyjunk. Legyünk erre fölkészülve. Minden napot úgy zárjunk le, mintha a holnap számunkra már nem folytatódnék.
Facebook
Pinterest