Idézetek a halálról
Rám nem hat a gyászbeszédek utolsó mondatának a vigasztalása, a feltámadás ígérete. Az agyban működő szellem és a test nem létezhet egymás nélkül. Meghalok, és még egy táskarádiót sem vihetek le magammal.
A halál nem megoldás, hanem a gyávák menedéke. Az a bátor dolog, ha ott hagyod a múltat, ahová tartozik, magad mögött.
Senki hát halandó embert, ki e földön várja még Végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete Kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.
Mindenki meg fog halni. Valakik mégis mindig élnek, egyszerre sokan. Annyi meghalás ellenére. (...) Vagyunk, majd nem, pedig de jó, mikor igen, és de szar, amikor valaki egyszerre csak nem.
A halálnak nem lehet az útjában állni.
A halhatatlanságot keressük, de a maguk perverz módján ugyanezt teszik a rákos sejtek is.
Csak a múltról tudhatunk valami biztosat - a jövőről csak annyit, hogy meg fogunk halni.
Mindenkinek magyarul kellene meghalnia - vagy elutasítania a halált.
Az vesse rám az első követ, aki biztosan eltalál, mert meghalni nem szeretek, de ha muszáj: egyszer bőven elég.
Hogyan létezhet az ember úgy, hogy aztán teljesen eltűnjön?
A halál nem tűr maga felett urat.
Amikor az ember már sok éve a halál árnyékában él, a tőle való félelem helyét közöny, fatalizmus, babonák, amulettek és vadállati ösztönök veszik át.
Az, aki menekülni próbál, nem nyugodhat a halálban sem.
Az emberi élet van olyan fontos, hogy az egyén halálába energiát fektessünk. Sőt, ha lehet, művészi szintre emeljük.
A halál csak az életnek vet véget, az emberi kapcsolatoknak nem.
Facebook
Pinterest