Idézetek a halálról
Az emberek csupán egy dologban egyenlők... és az a halál.
Aki egyszer megmenekült a halál torkából, többé már nem tartozik teljesen az élők világához.
Nem szeretem az "örökség" szót, a család bűze árad belőle, avas szag, a halál szaga, de a "továbbadás"-t, igen, a továbbadás, az már tetszik.
Halálom elől - míg nem túl rámenős - elszaladhatok, és mihelyt utolér, már ott se vagyok.
A semmi mint fogalom a halálunk után nyer értelmet, mert nem lesz menny s pokol, csak a nagy semmi, amit mi már nem tudunk majd hova tenni, mert nem fogunk gondolkozni, érezni.
A halál tehát teljesen hétköznapi esemény, bármikor és bárhol bekövetkezhet, hiszen meghalni egyszerű dolog, csupán az a folyamat bonyolult kissé, amíg felkészülünk rá.
Az öregség és a halál két egymástól teljesen független fogalom, ha valaki öregszik, az még nem jelenti, hogy a halálához közeledik. A halál, csakúgy, mint a szerelem, váratlanul állít be, nem tudhatod, milyen úton érkezik, vagy hogy miért jön egyáltalán. A halál olyan, mint a szerelem, felbukkan és elillan, szélhez vagy szivárványhoz hasonlóan, és ki tudja, mi marad utána, ha egyszer elmegy.
A villám nem más, mint az Isten nyila (...). És ha már egyenesen a Mindenható fáradoznék azon, hogy célba vegyen minket, akkor úgyis minden hiába. Nem igaz? Mert az Isten bizonyára kitűnő sportlövész. Ha puskavégre akar kapni minket, ha pontosan ide akar csördíteni a villámostorával, hát akkor úgyis elkap.
A halálhangulat (...) a temetőben elfogja az embert, ami persze nem félelmetes, sőt talán ott a legelfogadhatóbb, mint a műtét a kórházban. Otthon a kanapén elég szar belegondolni, de ott a kórházban, hogy mindjárt felvágják a hasát, az valahogy (...) belefér. Jó, hogy nincs otthoni műtét. Lehet, hogy meghalni is temetőben kéne.
Mindegyik temetéssel egyre könnyebb elfogadni a halált. Minden ember halálában meghal belőlünk is egy darab. Talán ez fáj a legjobban. Ezért mennek ki a temetőbe, hogy átéljék ezt a fájdalmat. Magukat siratják egy idő után a siratás leple alatt.
Az élet nehéz. Rengeteg idő megy el vele, rengeteg hétvége, és mi az egész vége? A halál, mint jutalom.
Ha az állattal szemben az a humánus, hogy elaltatják, mikor nagyon szenved, akkor az eutanázia miért bűn?
A halál csak egy pillanat, és az a pillanat éppolyan lesz, mint bármelyik másik: gyorsan elszáll. Addig meg kiszipolyozom az életet, mert rengeteg mindent akarok levetíteni abban az utolsó "filmben" magamnak.
A halhatatlanság illúziója fittyet hány a történelem minden tanulságának.
A halottak árvák. Nincs más társaságuk, csak a csönd, olyan, mint a lepkeszárny.
Facebook
Pinterest