Kollár-Klemencz László

A komoly tanyasi gazda malacot nevel. Mert a tyúk az elvan, meg a ló is ellegelészik a kecskékkel, de a disznó az más. Az olyan, mint az ember. Folyamatosan finomságokat eszik, amit főzni kell neki, moslékot, krumplit, gondoskodni kell a jó szállásról, ganézni kell. Az felelősség. Nem úgy van az, hogy nem kap ma, majd kap holnap, mert ha elkezd visítani, nem hagyja abba, csak ha megetetik. Meg mindenevő is. Rokonság áll fenn.

Van olyan, hogy valaki annyira vágyik valamire, hogy azt a vágyát a másik ember megérzi, és a lehetetlen tök normálissá tisztul, és a legtermészetesebb módon megtörténik.

A vidék nem vásárol. A város megszokta, hogy állandóan pénzt tart magánál. Mert a városban létezés pénzt követel. Enni, inni, utazni, egy újság, egy felvágott, a vidéki meg nem költ, csak dolgozik.

Ásás közben az ember ásóvá lesz. Az ember képes mindennek az alakját felvenni, amit vezet. Egy bicikliét, egy kocsiét, egy kamionét, egy repülőét, még egy ásóét is. Egy országét is. A ló nem képes erre. Nem is törekszik. Ha ül rajta valaki, ő úgy viselkedik, mint egy ló, és továbbra sem veszi figyelembe, hogy a két oldalán lelóg valakinek a lába. Simán nekimegy az oldalával mindennek.

A lovakat nem lehet úgy irányítani, ahogy az beidegződött a dolgok, a tárgyak felett. A ló akkor a legkevésbé veszélyes, ha sokat törődnek vele. Állandóan szelídíteni kell, mert ha nem, visszavadul a természetes állapotába, mint minden háziállat, és akkor nagyon veszélyes. Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk vele, olyan érzékeket kell kiszelídíteni, eltompítani belőle, amik neki teljesen természetesek. Például hogy ne ijedjen meg. Egy menekülő állat ne ijedjen meg? Ez nagyon abszurd. Neki ezen a reflexén múlik az élete.

A bot egy fának az ága, a fának az ága meg egy fa része, gyereke. A fa meg egy olyan dolog, ami összeköti a földet a levegővel. Összeköt. Végtelen. Amikor minden össze van kötve, az a végtelen.

A sírás mindig jó, mert a végére elmúlik a sírás.

Az én fejemben nincs szomorú és vidám, ezek a dolgok együtt léteznek a világban. A szomorúság számomra örömöt is jelent, hiszen mély érzelmeket ezekben az állapotokban lehet a legjobban megélni.