Idézetek a halálról
Halálod néma és magányos utazás az űr futóhomokján át, az űr dallammá élesedik, dallam-kaszává. Partitúráját nem láthatja senki.
Mindenki élni akar. Én mégis láttam embert meghalni azért, mert az induló villamos lépcsőjén nem a korláthoz kapott először, hanem a táskájához, amelyben a pénze volt. Az volt a fontos neki.
Az idő megáll, Ha a szív lejár.
Mi lehet annál nagyobb hatalom, mint legyőzni a halált?
Az élet és a halál kettős fogalom, az egyik nem létezik a másik nélkül.
A halál elmerül a győzelemben. Íme, elárulom neked a szent titkot: a halálban nem alszunk.
Kamera által homályosan c. film
Akárhány emberrel volt dolgod az életben, sírod körül a családod, a "hozzád tartozók" állnak majd a legközelebb. Hiába voltál király, népvezér, miniszterelnök, világsztár vagy vezérigazgató - az igazi kapcsolatnak szűk kis köre van, néhány ember a sok-sok millióból. Ezért a családi diszharmónia a legnagyobb próbatétel: otthonodban lettél számkivetett.
Mindig meg akartam halni, s mindig írtam helyette egy könyvet.
Ez a rövidke megálló, amit életnek hívunk, amiért annyira aggódunk, csupán egy hétvégi börtönbüntetés ahhoz képest, ami a halállal jár.
Inkább meghalok valakivel, mint hogy lássam meghalni.
A halál jobb végzet az életnél, hisz örökre egyesülünk szeretteinkkel.
Pofátlanság az egész. Hogy én meghalok, mások meg élnek tovább. Borzalmas. Csak ahogy minden gondolathoz, ehhez is hozzá lehet szokni.
Nem hiszek a lélek halhatatlanságában, de azt hiszem, hogy a holtak örökséget hagynak ránk. Nekem fontos, hogy hű maradjak ehhez az örökséghez.
Minden dolog, aminek kezdete van, véget is ér.
Nincs se menny, se pokol. Akármit is tettél az életedben, ugyanaz lesz veled. A halál előtt mindenki egyenlő.