Idézetek a csalódásról
Olykor hallom a csendedet, készülődöm is a keresésre, próbálok hinni benned, imádkozni hozzád - aztán megint csak végleg egyedül. Valamit elrontottam, azt hiszem, valamit elrontottál, azt hiszem, valamit elrontottunk, azt hiszem. Vagy csak úgy elromlott magától.
Nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen fogadni az élet ajándékait, de nem lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltétel nélkül eleveneknek. Aki feltétel nélkül élőkhöz köti érzéseit, szenved és elpusztul. Nem hirdetek közönyt, sem pökhendi fölényt, sem ridegséget. Csak éppen ezt: szeress, de módjával. Ne higgyél azoknak, akik a lángot, a megsemmisülést, a teljes odaadást követelik. Uzsorások ezek, ha karmaik közé kerülsz, kiszívják véred és érzéseid, s aztán elpusztulsz. Örülj a fénynek, szeress, hálás is lehetsz, de valamit tartsál meg magadnak. Nem kell sokat beszélni erről. Mosolyogni kell, örülni az életnek, s pontosan annyit adni, amennyit kapsz.
Az emberek nagyon szeretnek hinni valakiben, valamit várni tőle, ennél csak egy dolgot szeretnek jobban: csalódni benne.
Óvakodj azoktól, akik rózsának tűnnek, mert még a rózsának is van tövise.
Romló testben hasadt lélek nem szeretnék már jó se lenni túl sok élni másban összetörten.
Együtt halunk meg, mondtad mindig... Lehet, hogy már csak egyszerre?
Részeggé tettél. Egyedül aludtam ma: elvonókúrán.
Nagy csalódásokhoz nagy hit kell.
Az öröm másképp érkezett, mint ahogy vártam, más íze volt, más értelme, mint ahogy képzeltem.
Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel.
Szeretetlen világban élünk, és ha megszeretsz valakit, kiteszed magad annak a veszélynek, hogy szembe mész a szélviharral. Hogy a mai élet ellen élsz.
Hitető égbolt! Várok alattad árván. És nincs szivárvány.
Azt akarom, hogy a szüleim annak fogadjanak el, aki vagyok. Talán nem váltottam valóra a rólam szőtt álmaikat, de jó, tisztességes és őszinte ember vagyok. Ez igazán számíthatna valamit a szemükben.
Porból vétettem, és porrá leszek. Az élet csupa megaláztatás, csupa fájdalom (...), szeretnénk magunkat hozzákötni a boldogság szekeréhez, de minden fonal sorra szakad, főleg az aranyfonal.
A barátnők csak arra jók, hogy csalódást és keserűséget okozzanak az embernek. Kislánykorában volt egyszer egy barátnője (...), most végezte a harmadik gimnáziumot, ott laknak velük egy házban, de olyan messze van tőle, mint a hold. Vagy még annál is messzebb. Mert lehet, hogy a hold és a föld hamarosan összeköttetésbe kerül egymással, amióta a sok szputnyikot (...) küldözgetik felé. De Som Gizi és ő sohasem találnak többé kapcsolatot.