Idézetek a csalódásról
Aki az asztalon táncol, annak fáj igazán, Ő ugrándozik a kamu parti vigaszán, De aki belátja néha, hogy embernek lenni: Éveket szenvedsz, pár perc jó, és ennyi.
Fogadsz egy kapcsolatra, megbukik, továbbállsz egy következő kapcsolatra, az is megbukik; lehet, hogy a veszteség nem a két negatív összege, hanem a tét sokszorosa. Legalábbis így érződik. Az élet nem csak összeadás és kivonás. Van, hogy a veszteség, a kudarc halmozódik, sokszorozódik.
Ha nagyon nagy bajban vagy, ha nagyon nagy szükséged van arra, hogy valaki segítsen rajtad, akkor az embereknek mindig más dolguk van. Hiába mondod, hogy neked nem kell egyéb a világból, csak ez. Hiába ígérsz oda mindent a segítségért: nem kell az embereknek a minden. Senkinek sem kell az a minden, amit cserébe fölkínálsz azért az egyért. Csak egy egészen kevés valami kell, és más dolguk van.
Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?
Megeshet, hogy valaki, akit szíved mélyéből szeretsz, megbánt vagy csalódást okoz neked, és akkor minden túlontúl bonyolultnak vagy egyenesen értelmetlennek tűnik majd. De soha ne feledd: minden véget ér egyszer, és semmi sem marad változatlan... Minden egyes nap új kezdetet rejt, és nincs olyan szörnyű sötétség, amelynek a végén ott ne pislákolna a remény.
Én legnyomorúbb minden bús hölgy között, Ki szívtam zengő vallomási mézét, Most e nemes, fölséges észt, miképp Szelíd harangot, félreverve látom!
Valaki látta hogy boldog voltam saját árnyékomat túlragyogtam Hirtelen hamvadt el bennem minden és a minden sem volt túl a nincsen.
Tengődve élek a rideg valóban, Mióta lelkemet nem áltatom. Nem azt sajnálom, hogy mindig csalódtam; De hogy már többé nem csalódhatom!
Az ember érzi semmi nem a régi körülötte jövők ragyognak de sehogy sem érti miért nem érdemelt jobbat.
Ma mégse jössz. A sarkon állsz. A nap korongja fölragyog: ezernyi égi vaskohász locsolja szét a sörhabot. Tudom, hogy ez nem épp vidám: e nemjövés, ez ócska szesz - élek, s ez nem az én hibám, Ígérem, orvosolva lesz.
Íme, lássátok, emberek: valaki mindent elszeret, amit a szívem megszeret. Valaki mindent elszólít, amit a szavam megszólít. Igényt mindenre tarthatok, berzenghetek, lázonghatok, de semmit meg nem tarthatok!
Most ilyen korszak van ez már a harctér nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél most már kisírom semmi nem riaszt el hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel a Föld is lakható hely lett miattad épp csak nem veled - te aztán megadtad.
Mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem múltunk söpröd össze amíg megérkezem lettél eltékozolt idő megunt kegyszer a szél majd rád talál és visszafúj egyszer.
A megtört szívet nem gyógyítja semmi, mert a megtört szív előbb szikkadni kezd, mint a kint hagyott zsemlye, azután pedig megkövül, hogy ölni lehet vele.
Hol jársz? nem kérdem, olyan mindegy, csak lépted vigyázom, cipőd ismeretlen. Ha szólnál hozzám, meg se hallanám, elmennék melletted észrevétlen, mostani magadhoz nincsen már közöm.
Facebook
Pinterest