Idézetek a csalódásról
Csalódás az, amikor hirtelen elszakad az a bizonyos selyemcérna, ami összefűzi az én szívem csücskét a te szíved csücskével. Újabb selyemcérna már nem szerezhető be, mert ami elszakadt, egyszeri volt és megismételhetetlen.
Szakítani ezzel az üres szívvel - elvetni mindent, ami kiszárítja. Ha másutt vannak az éltető vizek, miért maradnék?
- Szóval, akarod te egyáltalán ezt a házasságot? (...) Úgy éreztem magam, mint a maratoni futás nyertese, amint kezemet ujjongva széttárom, és átszakítom a célszalagot... most meg itt vagyok újra a rajtvonalnál, a cipőmet fűzöm be, és azon tépelődöm, elkezdődött-e egyáltalán ez a verseny.
Lehetnék ember, nő, anya: de csak egy sebhelyektől lyuggatott tok vagyok. A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.
Mindannyiszor a barátság törmelékeit kapom, egy érzelem szilánkjait, soha nem az érzelmet, soha nem a barátságot.
Az elkeseredettség elkeseredett tetteket szül, és nem értjük, milyen szövevényei lehetnek a tetteinknek, főleg, akkor amikor tesszük.
Ilyen az élet, ez a kibírhatatlanul egyhangú élet, mindig ugyanazt ígéri, és mindig ugyanúgy szegi meg az ígéretét.
Eleinte a nőket szerettem, aztán az állatokat. Most a köveket szeretem. A kő ugyanolyan szórakoztató, mint az állat vagy a nő, és nincs benne csalárdság.
Megfigyeltem, hogy a lelki sérülés százszor jobban fáj, mint a fizikai. Én például rengeteg sérülést hordozok magamban, és nagyon nehezen viselem őket. Nem tudom elviselni, ha hűtlenek hozzám, nem tudom elviselni az érzelmi zsarolásokat, a veszteségeket egy kapcsolatban. Ez az oka, hogy már nem tervezek semmit, nincs jövőképem, nincsenek álmaim, a boldog jövő elérhetetlen távolságban van.
Ha túl sokat akarsz, nem marad a markodba, hogy mi lesz hó végén, indulhat a barkochba. Az egek ura, mintha az emberekkel bábozna, halandók istene egy banki plasztik kártya. Kapar mindenki, álljon a kártya vára, de széthullnak a lapok, mint a belőtt drogos álma. Balra egy porfészek, jobbra a mennyország, hidd el, az érzelmeid mindenhol kifosztják.
Csakis saját magadra számíthatsz a világon. Az igaz szerelem csak a tündérmesékben és az üdvözlőlapokon létezik.
Amikor becsapnak vagy megcsalnak, az mindig meglepetés, rettenetes meglepetés. Mert azután az ember azt hiszi, hogy mindenfajta előzmény nélkül, bármikor megtörténhet a legrosszabb. A derült égből jöhet egy villámcsapás.
A fájdalom elkerülhetetlen az életben, de azt megválogathatjuk, hogy ki okoz fájdalmat.
Elfelejteni, hogy gazember voltál, És szerettél, ahogy tán senki még. Tolvaj is voltál, álmot raboltál. Bánatomban beborul az ég.
Éber az éjszakánk, álom a nappalunk, Lekopva színeink, szürkévé változunk, Az öröm csak káröröm, Az érzés csak végtelen félelem, Tényleg csak ennyi volt az életem?
Villanypásztor tereli a digitális nyájat, Ez a sziget lassan tényleg lakhatatlan. Valaki ha megmutatná, hol a kijárat, Az jó lenne, mer' én attól félek, itt ragadtam.
Facebook
Pinterest