Idézetek a csalódásról
Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem. Nincsen cél, hiába is képzelem. Nincsen út, nincs semmilyen történetem. Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.
Együtt (...). Túl gyakran használják az emberek ezt a szót, a végén legtöbbször mégsem marad belőle semmi.
Nincs már semmi ami ide kötne Lassan úgy érzem elveszek a ködbe Nincs már semmi ami ide kötne Lelépek örökre...
Nem könnyű túlélni, ha valakit megfosztanak az álmaitól.
Micsoda tévedés az, hogy a szív sohasem téved, Erre akkor jöttem rá, mikor megismertelek téged.
Időnként zsákutcába kell menni, hogy megtaláld a helyes utat.
Minden ember gyarló, az őszinteség rég kihalt, Miattatok feladnám, de az ösztönöm is élni hajt, A gyávaságom vezérelt, de nem számolhat le velem, Elvesztem a reményt, mégis adj okot, hogy ne tegyem.
A vágyat devalválja az idő s én mindig későn kaptam mire vágytam.
A meddőségben az a rossz, hogy nem lehet menekülni tőle.
Bárki is mondta, hogy "vigyázz, mit kívánsz, mert teljesül", az hazudott.
Egész életemben helyesen cselekedtem, tudtam, mi a különbség jó és rossz között, harcoltam a gonosz ellen. (...) Aztán hirtelen azt láttam, hogy a gonosz nem olyan gonosz, azok pedig, akiket jónak hittem, valójában rosszak. Elvesztettem önmagam és most újra meg kell találnom. De most össze kell szednem magam, meg kell találnom a helyem ebben az őrült világban.
Nem kellenek a megálmodott álmok, Új kínok, titkok, vágyak vizén járok, Röpülj, hajóm, Nem kellenek a megálmodott álmok.
Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen.
Egy álmot évekig kovácsolhatsz, hogy aztán egy pillanat alatt szilánkokra törjön.
Úgy érzem, mintha prizma lenne a lelkem (...), és a körülöttem lévő emberek csak egyetlen színt látnának. De senki nem látja a prizmát.
Facebook
Pinterest