Idézetek a csalódásról
A fiúk csak összetörik az ember szívét.
Mindig megrendít, amikor olyanok fordulnak ellenem, akiket szeretek, ugyanakkor néha azok adják vissza az emberekbe vetett hitem, akiktől erre soha nem számítottam volna. Ez egyszerre tölt el ámulattal, és töri össze a szívem.
Ez a világ olyan világ, Mint a mogyorófavirág, Sokat ígér, keveset ád Amit ad is, keserűt ád.
Aki reményeket vet, csalódást arat.
Ha pofon ér bennünket, ez rendszerint azért történik, mert odatartottuk a képünket.
A simogatás, a dicsérő szó, a gondoskodás, a törődés elmulasztása sokszor jobban fáj, mint egy pofon.
Amikor azt hiszed, hogy az élet most neked kedvez, mindig elárul téged.
Régen, mint az álmok tékozló más fiai, azt hittem, lehet a világon segíteni, azt hittem, szép szó vagy erőszak ér valamit s az élet, ha sokan akarjuk, megváltozik.
Ha áruló lesz valaki, nem számít, hogy barát vagy szerető.
Ostobaság olyan medve bundáján osztozkodni, amelyik még él.
Az árulás olyan, mint a méreg. Amelyik nem öl meg, megerősít.
Minden árulás mérgez.
Aki fafejű, az lehet bármilyen intelligens, fafejű is marad, amíg a sors szöget nem üt a fafejébe. Ehhez legtöbbször elég nagy kalapács szükséges, de akkor aztán kitörölhetetlen nyoma marad.
Azok az emberek okoznak nekünk legvalószínűbben bármilyen típusú sérelmet, akiket ismerünk. Nem az idegenek azok, akiktől félnünk kell.
Az emberek manapság először vádaskodnak, aztán teszik fel a kérdéseket.