Idézetek a csalódásról
Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd?
A csillagok szépek ugyan, de a köztük levő űr végtelen, és ígéretektől fekete.
Minden ígéretben van valami hiba, ami mentén szétrepedhet.
Mindig az az ütés visz a földre, amire nem számítasz.
Semmi sem fogható ahhoz a csapáshoz, mintha az ember előtt feltárul, milyen silány és csalárd a világa, a világ, amelyben korábban élt.
Az emberek többsége csalódott amiatt, ami az osztályrészéül jutott, és csendes kétségbeesés közepette sorvadozik béklyóiban.
Kisgyerekként azt hittem, a felnőttek szabadok, hogy nekik bármit lehet, amit csak akarnak, az élet azonban megmutatta nekem, hogy a szeretetteljes kötődéseink olykor felülírják a legféktelenebb szerelemérzést is a lelkünkben. Sóhajtva maradunk a fenekünkön, tettekkel, szavakkal már nem dobálózunk, maximum romantikus álomnak tetsző kirándulásokról hozott kövekkel.
Szeretném, ha az élet igazságos lenne, de nem az.
Ha az ember csalódik abban, akiben a legjobban kellene bíznia, onnantól már nem szívesen adja ki magát másoknak.
Amikor érzem, hogy hazudtál nekem, És a hazug szavak csak hazugságot szülnek, Amikor tapogatni lehet a csendet, És az én csendemet rejti a te csended, Akkor tudom, hogy elveszítettelek, ezúttal Örökre.
A nagy elvárások a boldogság esküdt ellenségei.
Én szerelemre, ő rangra vadászik, S elhagyja otthonát, hogy majd diszére Váljék.
Ha egy ajtó becsukódik, nyílik egy másik. Kivéve, ha befalazták.
Ha nem kellek a barátaimnak, akkor ők sem nekem.
Vesztesek nélkül nincsenek győztesek. Úgyhogy te óriási szívességet teszel a világnak.
Facebook
Pinterest