Kimberley Freeman

Azt hitte, a szenvedély villámcsapásszerű, tűzforró, elementáris erő. De már tudja, hogy nem az, hanem időtlen, feneketlen, mélységesen mély kút. Vagy inkább olyan, mint a dagály. Lassan közeleg, ám ha egyszer célba ér, roppant erővel, hajthatatlanul mozgatja a világot. Az igazi szenvedély nem éri be az álmodozással: az igazi szenvedély kitart és tűr.

A szerelem olyan, mint a villámcsapás: beragyog mindent, és vad dühvel sújt le. Ősi, örökkévaló, elementáris erő, amely lehámozza a valóságról a földhözragadtság fáradt kérgét.

Amikor a dolgok rosszra fordulnak, az erősek továbbmennek.

Ha egyszer elolvastál egy könyvet, egy életre összetartoztok.

Egy hazug nőszemély ígérete vajmi keveset ér. Egy hűtlen szemű nőé pedig még annyit sem.

A nagy elvárások a boldogság esküdt ellenségei.

Sokszor azok a leghajlamosabbak az indulatkitörésekre, akik okosnak, olvasottnak tartják magukat, vagy mások, különösen a férfiak fölé helyezik magukat. Nagyon súlyos vétek, és fölöttébb kellemetlen, ha egy nő heves dührohamban tör ki.

Az igazság mindent rendbe hoz.

A felnőttek világa villámgyorsan, könyörtelenül ront rá az emberre. Épp elég időd lesz szörnyülködni, ha felnősz.

A férfiak nem szeretik, ha a nők kijönnek a sodrukból, és igyekeznek megbüntetni őket ezért. Nagyon hamar eljutnak odáig, hogy a legrosszabbat feltételezik a nőkről.

Túl nagy szeretet nem létezik. Azt nem lehet méricskélni, nem lehet kordában tartani, egyszerűen érezni kell!

Ha az ember túlzottan uralkodik az indulatain, azzal csak ront a helyzeten. A gyerekeknél ezt időről időre megtapasztaltam: minél inkább elnyomja őket az ember, annál nagyobbat robban az indulat, mert végül úgyis kitör belőlük.

Mi is csak nagyra nőtt gyerekek vagyunk. Csak egy kicsivel többet tudunk, mint annak idején, és ahogy telnek-múlnak az évek, megtanulunk még ezt-azt. A végén pedig úgy halunk meg, hogy talán a negyedét ha tudjuk annak, amit tudni lehet.

A bűntudatba nem szabad belebetegedni. Ha valaki vét a másik ellen, azt jóvá kell tennie, de sokszor nem is ártunk senkinek, mégis gyötör minket a bűntudat. Különösen lányoknál látom sokszor, hogy szeretik magukat okolni azért, ha nem maradéktalanul boldog mindenki.