Idézetek a csalódásról
Minden mozdulat önző és hamis, Egy eltévedt mozdulat vagyok magam is, Szürkébb lettem már, mint a salak: Nem jöttél. És én vártalak.
Hazudjunk valamit. Ennél bármi jobb.
Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?
Mint egykor Ikarosz A fénylő Napot fenn, Úgy kívántam meg őt. Mindent megtettem, Hogy elérjem, Olyan kár volt, hogy sikerült.
Az igazi élet egy számmal nagyobb volt, mint én.
Minden jótett elveszi méltó büntetését.
Az élet már csak ilyen. Az ember azt hiszi, ura a helyzetnek, szépen, precízen ki van jelölve az útvonal, amit be fog járni. Aztán egy szép napon autókázik a sztrádán, és egyszer csak: bumm! Valaki belerohan hátulról. Az ilyesmit nem láthatjuk előre. Ilyenek az emberek is. Kiszámíthatatlanok. Hiába érezzük úgy, hogy valakit ismerünk, mint a tenyerünket, hiába vagyunk biztosak az érzéseiben, a reakcióiban, attól még okozhat meglepetést.
Jobb, ha ülve esik csorba az ember méltóságán.
Nincs keserűbb dolog a világon, mint a jóvá nem tehető csalódás.
Nagyjából csak ennyi, nem történik semmi, Így van ez évek óta, nem fordul semmi se jóra. Nekem is ilyen ma minden, de hidd el, neked se más, Ez a pillanat és ez a perc nem más, csak végállomás.
Jobb, ha nem hiszek Istenben, mint ha elhiszem, hogy az Ő akaratából történik minden.
Mikor válnak a családtagok tükörré, amelybe fáj belenézni?
Csalárdul hazudni, Szívekbe hatolni, Reményre gyújtani, Álmokat rabolni Miért szabad büntetlenül?
Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon a számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit.
Amikor arra jössz rá, hogy körülötted valójában minden mű, és csakis a pénz tartja össze a dolgokat, igazi szeretetet viszont soha nem tapasztaltál, akkor simán elmegy a kedved még az élettől is.
Facebook
Pinterest