Idézetek a csalódásról
Az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy a környezetében senkiről sem akar példát venni.
A felhők fölött 3 méterrel c. film
A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást.
A "nem" szó olyan rövid, olyan könnyű kimondani, gyerekhang, inkább nesz, mint szó, egyetlen éles lélegzetvétel.
A bizalom olyan érzelem, amelyet egy másik ember felé csak az tud érezni, aki önmagával jó érzelmi kapcsolatban van, képes arra, hogy önértékelését pozitív tartományban tartsa, és nem vár egyfolytában külső megerősítést. Azok viszont, akiknek saját magukról a véleménye valójában negatív, úgy érzik egy-egy csalódás után, hogy: "Tulajdonképpen megint az történt, ami mindig - nem kellek senkinek... "
Tehetségtelen emberek soha nem okoznak csalódást, erre csak a tehetségesek képesek.
Az ember soha senkiben nem csalódik úgy, mint barátaiban.
Úgy gondoltam, minden lehetséges, csak akarni kell, de ez butaság. Felnőttként már tudom: attól, hogy akarsz valamit, még nem biztos, hogy el is éred.
A bukás mindig humorosabb, mint a siker, és sokkal inkább nevezhető univerzális nyelvnek.
Újra keresztülhúzza terveimet a sikeres önmagamról való álom és a valódi egyéniségem között felfedezhető jelentős különbség.
Nem fáj, hogy rossz voltál, csak az fáj, hogy eztán jó se lész, és rossz se lész, az fáj, hogy életemből kihullasz már, mint zárt dallam, amely a csendbe vész.
Ez történik azzal, aki magasabbra akar kapaszkodni a saját seggénél: az első fuvallatra elveszíti az egyensúlyát.
Tudtam, hogy a győzelemnek közeli társa a vereség, de soha nem gondoltam, hogy ilyen keserű lehet.
Az élet nem más, mint csalódások végeláthatatlan sorozata.
Marad a hiány, a félelem, hogy tényleg úgy múlt el minden, ahogy ez az este: felkapcsolják a villanyt és te már nem vagy itt.
Egy férfi mindig megkapja, amire vágyik. Amit egy nő akar, semmit se számít, az égvilágon semmit!
Facebook
Pinterest