Robin Maxwell
1948. február 26. — amerikai író
Egy nagy ember merész igyekezettel irányíthatja jövőjének egy részét, amelyet nem a sors vezet.
Tudtam, hogy a győzelemnek közeli társa a vereség, de soha nem gondoltam, hogy ilyen keserű lehet.
Egy pillangó a legerősebb széljárással viteti magát.
Barátságunk virágba borult, egyik önzetlen szív ajándéka ez egy másik számára. Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért az ajándékért.
A mai napig nem szűntem meg csodálkozni a férfinépen: milyen gyorsan esnek szerelembe, s aztán milyen hirtelen állnak tovább.
Bizonyos ígéreteket nehéz megtartani! Jobb meg sem ígérni őket, hisz akaratlanul is hazudunk velük.
Az hajszol ismeretlen sorsom elé, hogy jobb lapokat kapjak, mint amilyeneket az élet osztott nekem.
Egy férfi mindig megkapja, amire vágyik. Amit egy nő akar, semmit se számít, az égvilágon semmit!
A férfiakkal úgy kell bánni, hogy időnként szorosan kell fogni őket, aztán kissé szabadjára engedni a gyeplőt, majd megint megragadni, hogy magunkhoz kötözzük őket.
Néha úgy érzem, hogy az életem, amelyet lélegzetről lélegzetre élek, pusztán csak álom, s az éjszaka ködös, örvénylő álomképei az igaziak.
Az volt a szokás, hogy a lányokat elszakítják a családjuktól, amikor férjhez mennek. Ha nagy volt a távolság, előfordult, hogy többé nem is találkoztak. Maradt a levelezés, illetve ajándékok küldése. Ám a futárokat banditák támadhatták meg az úton. A hajók elsüllyedhettek. A várva várt örökösök pedig halva születhettek. Vagy ami még rosszabb: lánynak.
A nőktől nem várják el az értelem szárnyalását, de a bölcs férfiak örömmel fogadják.
A férfiak ugyanis azt hajszolják, ami nem lehet az övék. És azt gyűlölik, ami felett nincs hatalmuk.