Idézetek a csalódásról
Miért gondolom mindig, hogy ez most más lesz? Miért lelkesedem be mindig túlságosan ennyire? Túl naiv voltam már megint. Mindig túl magasra emelkedem, ahonnan nagyon nagyot lehet esni, én meg esem is. A kérdés: az aktuális szakadék most milyen mély?
Változás addig senkinél sem következik be, amíg az élet keményen be nem húz neki.
Első a munka, én a második, apám csak megy, hajt, és többről álmodik. Anyám meg főz, mos, esténként kivasal, cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal. Jövök majd! - mondja, örökké hiteget. Oh, bár csak jönnétek! Szeretlek titeket.
Ó te világ, méz és méreg, Piros almában kis féreg, Mind az évek, oly múló vagy, Csalárd világ, engem elhagyj! Nem hiszek már a szépségnek, Sem az észnek, sem szentségnek, Elhamvad, mint a száraz ág, Kihuny, mint a gyertyaláng.
Minden, minden ideálunk Másutt megunt ócskaság már, Harcba szállunk S már tudjuk, hogy kár a harcért.
Minden felnőttben a félrevezetett gyerek csalódik. Legtöbbször jóvátehetetlenül, mert mire megpróbálja kiheverni csalódásait, elfogy az ereje, s megtörik.
Nem jó, ha az embernek kedvenc dolgai vannak. Sose legyen kedvenced semmiből. Úgy legalább elkerülheted a csalódást. Nem jó, ha az ember túl erősen kötődik egy tárgyhoz. Vagy akár egy személyhez, ha már jobban belegondolok.
Ha nincsenek elvárásaid, sohasem fogsz csalódni. Néhány csillogó szemű költőt vagy hegytetőn élő szerzetest leszámítva mindnyájunknak vannak elvárásaink. Nem véletlenül. Szükségünk van rájuk. Úgy töltik meg az álmainkat, a reményeinket és az életünket, mint valami koffeinnel túladagolt energiaital.
Lennék dalod és táncod vagy csak síró hegedűmuzsikád. De csak csönd vagyok és a csöndedben telis-teli kétség.
Jó volna rád nevetve nézni a legjobb volna rád se nézni Jó volna lenni illedelmes Jó volna nem lenni szerelmes Jó volna erről nem beszélni a legjobb volna nem is élni.
Elégedettség és boldogság az én életemben legfeljebb percekre létezik, és akkor is csak illúzió. Mindig van valami rejtett hiba, mely csak arra vár, hogy előbukkanhasson és mindent elrontson.
Abban a pillanatban, amikor a szokásosnál egy kicsivel jobban sajnálod magad, jusson eszedbe, hogy rettenetesen megnehezíted vele a saját életedet. Az önsajnálat terméketlen. Megbénít. Elvonja azt az energiát, amelyet a világ igazságtalanságainak kivédésére fordíthatnál. Az emberek is hátat fordítanak neked, hadd nyalogasd a sebeidet.
Dicsőség aláz s felemel; nincs igazság a hit fényében. Ezért a magányos és néma tenger barnálló partján Kicsivé lesz lelkem és túlteszi magát sajnálatján; Álmodom, s szinte nem vagyok, elvesztem, mim nem volt soha, És elkezdtem haldokolni, mielőtt még éltem volna.
Már-már tükörbe sem tekintek, ködkép leszek, bizonytalan árnyéka tűnő éveimnek. És elfelejtem önmagam...
Senkit sem lehet megkímélni a csalódástól. Ha megkíméled egytől, jön a következő, minden halandónak megvan a fejadagja.
Facebook
Pinterest