Boda Magdolna
magyar író és fordító
Lennék dalod és táncod
vagy csak síró hegedűmuzsikád.
De csak csönd vagyok
és a csöndedben telis-teli kétség.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni, hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla, hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan bújjunk az éjszaka csendjébe... végre kinyújtózva önmagunkban. Egyszer így lenne jó.
Légy áldott velem
és átkozott nélkülem
ezt gondolom és
eszembe se jut
a keresztényi megbocsátás.
Utánad minden olyan,
mint fölgyújtott erdő.
Holnap reggel hétkor mindenki megmarkolja a vándorbotját, és nekiindul felfedezni az új év új feladatait. Mindenki tele lehet tervekkel, ahogy én is, "az idén tuti", "ez már biztos", "de mostantól", aztán jövőre pont ugyanezeket a dolgokat tervezzük el, nagyszerű, ezek legalább már bejáratott elgondolások, ezek már kész tervek, nem köll vacakolni, az is lehet, hogy tíz vagy húsz évig is kitartanak a mostani tervek... csak elővesszük őket, mint ahogy a karácsonyfadíszeket, aztán meg visszatesszük őket a dobozba...
Az azért bosszantott, hogy tévében, rádióban túl sokat beszéltek a szeretetről. Nem ciki az, hogyha kézenfekvő dolgokra kétpercenként figyelmeztetik az embert...? Ezek mintha egy gerjesztett-szeretetről beszélnének, amit én nem ismerek. Szeressünk jobban?, gyorsabban?, de hát valójában vannak fokozatai a szeretetnek?
Az ember mindig szebbet emlékszik, mint ami volt. Utólag már könnyebb a hazugság.
Facebook
Pinterest