Idézetek a csalódásról
Én vagyok bűnös, én tettem sokat, hogy elpusztítsam mennyországomat, mert önhitt voltam nagyon, én, a bamba, azt hittem, vehetek mindent magamra. (Vagy hittem inkább, robbanok, mint a bomba?) Nem tudom, nem tudom... Tiszta ész? Kikezdi a valóságot, mint a penész: nos, ennyire vitte a tiszta ész.
Amiben hittem, többé nem hiszek. De hogy hittem volt, arra naponta emlékeztetem magam. És nem bocsájtok meg senkinek.
A kutyáról vennék példát, mint ahogy az sohasem megy vissza az elkapart csontért, én is úgy hagynám magam mögött egész elmúlott életemet.
Micsoda időpocsékolás volt egy helyben vesztegelni és mindenáron azon igyekezni, hogy gyökeret eresszek olyan talajban, amelyben már nem nő semmi.
Imára kulcsolt két álnok kézzel emléket kérek sok feledéssel Szólítom Istent vigyen vagy adjon fordítson hátat rám ne virrasszon (s ha elérne téged átok vagy ima ne kérdezd kinek szabad majd sírnia).
Meg kell tanulnom hazugnak lenni hogyha így élek megsebez bármi Könnyedén túllépni nem nézve vissza elrohadt szívvel halkan bólintva.
Arra riadok kezem tördelem hirtelen nem tudom mi lett velem Nem értem honnan a riadalmam mikor én csak adtam adtam adtam lehet hogy rosszul lehet hogy rossznak Hajnali égben átkok kavarognak.
Ha eszembe jut, hogy valami jó fog történni, szinte magasba emel a várakozás jóleső öröme, de a következő pillanatban arra térek magamhoz, hogy óriási huppanással esem a földre. De... az a repülés - amíg tart - olyan mámorító... mintha egyenesen átszállnék a naplementén! Ezért az érzésért még a puffanás sem nagy ár.
Nincsen biztosabb gyilkosa a reménységnek, mint az, ha a sors szeszélye egy szempillantásra megvillantja előttünk elérhető közelségben azt, amire vágyakoztunk, majd midőn kezünket nyújtanánk érte, elkapja előlünk és elérhetetlen messziségbe rántja.
Csalódni csak az tud, aki valaha hitt.
A jó barátok messze elkerülnek, olyanok ők, mint legtöbb jó barát, napraforgók, a nap felé mosolygók, s búval-teltnek mondnak jójszakát.
A világom darabokra hullott, és megtudtam, hogy szinte minden, amiben addig hittem, csak hazugság volt.
Pártalan vagyok párosok között szívembe köd és mély csönd költözött hívnám aki még élethez kötne de ő hallgatni készül örökre.
Egyszer mindannyian csalódunk a hőseinkben.
Egyszer volt, hol nem volt c. film
Mindenki csalódást fog okozni: mindenki, akiben bízol, mindenki, akit megbízhatónak hiszel. Amikor a saját sorsukról van szó, az emberek hazudnak, titkolóznak, megváltoznak, majd eltűnnek, egyesek egy új arc vagy személyiség mögé, mások sűrű reggeli ködben, egy szikla túloldalán.
Facebook
Pinterest