Idézetek a csalódásról
Teher a hála, de a hálátlanságnak fájóbb a súlya.
Kényes voltál, önző, menthetetlen; ugráló bohóc érted nem lehettem.
Lestem a gondolatait is - de nem voltak.
Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szivem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messze űző álmok.
Egy rossz sziget ez. Itt hagytál, de kijutok. Meglátod egyszer.
Mindig képesek vagyunk gyűlölni, amit valaha szerettünk, és ugyanazzal a tűzzel tesszük ezt, amellyel egykor a szeretetünk lángolt.
Ha valamikor elhagyja az iskolapadot, ugrik egy-két szaltót és áldja a napot, hisz hajtott, küzdött, de így sem lett jobb másnál, nem is jutott feljebb egy átlag szakmunkásnál.
Azt hinnéd, kedves, önzetlen, hogy ő csak jót akar mindenkinek, de aztán megérint. Szerelemmel érint meg, ami éget, mint a tűz, azt mondod, milyen forró, mennyire szép, el vagy varázsolva, de az nem varázs, méreg!
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
A kudarcból valóban könnyű tanulni. Olyankor motiváltabbak vagyunk arra, hogy levonjuk a következtetéseket.
Nem kell már végiggondolnom, hogy a világ milyen gyáva, Akkor támad, mikor senki se várja, mikor senki se látja, Lesből gyilkol, nem szemtől szembe, Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.
A remények, akár szépek voltak, akár nem, ritkán váltak valóra az én világomban.
Az az ábránd - elenyészett; Az a légvár - füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ - nincs sehol!
Én megpróbáltam. Megpróbáltam jó férj lenni. Megpróbáltam jó apa lenni, becsületes állampolgár, aki betartja a törvényt és befizeti az adóját. Megpróbáltam bízni a barátomban, megpróbáltam mindent újrakezdeni. Igyekeztem. Még akartam is! Isten a tanúm, én próbáltam más ember lenni. Próbáltam jó ember lenni, de nem sikerült. Hiába próbálkoztam sok mindennel, az élet nem akarta úgy. Az élet talán azt akarja, hogy vergődjek, mint a partra vetett hal és még úgy is belém rúgjanak. Szóval maradjunk annyiban, barátom, hogy nekem nem áll jól a jó.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Megesett már, hogy beleharapott egy szép, piros almába és a magház mellől egy undorító féreg nézett vissza? Sok ilyen ember van manapság. Azt kell hogy mondjam, egyre több.
Furcsa, mennyire másképp ütnek ki (...) a valóságban a dolgok. Tulajdonképpen egyikünk se gyanította az igazságot, és vakon tapogatóztunk, amíg a végén, még mindig merőben megtévesztve, a helyes útra léptünk - csalóka célért. S most, hogy célba értünk, még csak gyűlölni se tudom.
Facebook
Pinterest