Idézetek a csalódásról
A jó és a rossz közötti határvonal úgy elmosódik, hogy a kettő szinte megkülönböztethetetlen, és csak jóval azután vesszük észre, hogy egyáltalán létezik, ha már átléptünk rajta.
Látom, ahogy ránézel. (...) És nem kaphatod meg. Talán csak annyi az egész, hogy eddig sosem tudtad meg, milyen akarni valamit, ami nem lehet a tiéd.
Rémes érzés, ha valaki elég idős már, hogy mindent tudni akarjon, közben mégis olyan fiatal, hogy folyton elzavarják.
Egyenként ölted meg bennem az Atyát a Fiút a Lelket.
Nézője lettem életemnek. És nagyon nem tetszik a film.
A hazugság olyan, mint egy páncélvért. Segít megvédeni a sérülésektől. (...) Ha mindenkivel őszinte vagy, kihasználnak, becsapnak. De úgyis csak a saját hibáinkból tanulunk, nem?
Egy lépést sem haladok előre. Állóvizet csepegtetek magam köré, és lubickolok ebben a szeszélyes tóban, amit énnek keresztelek. Minden ember a saját kis szaros érdekei szerint éli vakságát, és végül mindenki azzal a romantikus ábránddal patkol el, hogy talán érdemes volt élni.
Bármit börtönnek tudsz látni, ha elveszted az illúzióidat.
Ismét elölről kell kezdnie mindent. Nem érzett örömteli várakozást az új kezdet miatt, nem voltak csillogó reményei. Minden egyes alkalommal egyre nehezebb volt az újrakezdés, mert tovább kellett hurcolnia magával még egy kudarc ólomnehéz terhét, újabb és újabb bizonyítékát annak, hogy őt képtelenség szeretni.
Be nem váltott szép ígéreteim húzzák már le a zsebem, aranypénz helyett. Üresen kongó reggelek. Ki volt, ki nincs, sosem lesz többé már, fázom, kitakarsz, nem vigyáztál rám. Ezer arcodból egyet mutattál, Vagy egyet sem? Itt szinte egyre megy. Dobtam aranyzsinórt, nem kaptad el... Az "örökké" a földre leesett.
A filozófia a csalódásból ered. Mert a csalódás olyan fájdalmas, hogy könyveket kell írni és olvasni ahhoz, hogy az ember valahogy megértse, miről szól, hogy az ember a sírás helyett inkább énekeljen vagy gondolkozzék...
Teljes csalódás (az, hogy teljesen megszűnjünk hinni abban, amiben csalódtunk) nem lehetséges. Épp az a fájdalmas, hogy valami alapja volt az érzésünknek, és ebből nem lehet kitépni a hitünk finom gyökérszálait.
Tudod mi a legrosszabb? Amikor összeomlik az életed, és pont az okoz csalódást, akire a leginkább számítottál.
Sohasem könnyű, ha összetörik a szívedet. Egy kis darabja mindig törött marad. De ezt próbálod átvészelni, ahogy tudod. És egy nap ráébredsz, hogy csak egy kis része tört össze, és még nagyon sok van épen.
A tragédiák az élet nagy lesből támadói: akkor vetik az emberre magukat, amikor az éppen a legkevésbé számít rá.
Facebook
Pinterest